Rubik gimi

A hozzá tartozó 35. rész is itt van! :)

35.: Magyarázat

Miután lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba, álomba sírtam magam, aminek köszönhetően reggel karikás és duzzadt szemekkel ébredtem fel.

Mikor végre rávettem magam, hogy kikászálódjak az ágyból és egy normális tükörbe megnézzem magam elindultam a fürdő felé, ahol megmostam az arcomat, majd elkezdtem sminkelni, aminek nem tudom mi értelme volt, mert nem tűntetett el szinte semmit. Mondjuk néhány embernek rosszabb feje szokott lenni hétfőn reggel, de most csak vasárnap van. Mások ilyenkor kijózanodnak én meg próbálom tiszta fejjel átgondolni a történteket.

-          Tudom, hogy látni sem akarod Milánt, de beszélned kell vele! – mondta anyu reggeli közben – Nem bujkálhatsz előle folyamatosan, mert osztálytársak vagytok, ráadásul a barátod.

-     Tisztában vagyok vele anya, de egyszerűen nem akarok a szemébe nézni. Viszont, hogy mindenki lenyugodjon, ma találkozok vele és megbeszéljük; már ha eljön egyáltalán.

-     Nem jó ötlet találkozgatni vele, főleg, miután ezt megcsinálta veled! Nem akarom, hogy beszélgess vele bármiről is! – mondta apu határozottan, de nem nagyon hatott meg

-        Tudom, hogy te mindig mindennek az ellenkezőjét akarod és azt is, hogy nem bírod elviselni Milánt, de ezt a kört már ezerszer lefutottuk. Nem kell beleszólni mindenbe, képes vagyok dönteni egyedül is! – jót akar, tudom, de ez nem így megy

Miután segítettem anyunak a rendrakásban és átnéztem a leckémet, amit mostanában mindig kapunk felhívott Milán, én pedig erősen gondolkodtam azon, hogy kinyomom a telefont, de rájöttem, hogy így talán megspórolok egy potyakört.

-          Debi, végre felveted; tudod te, hogy hányszor hívtalak?

-       Milán, nem érdekelt valahogy a magyarázkodásod, ezért nyomtam ki. A te kis Diácskád valószínűleg nem ezt tette volna, igaz?

-   Debi, hadd magyarázzam meg ma délután, amikor találkozunk, mert ugye eljössz? Félreértetted a helyzetet és nem engedted, hogy elmagyarázzam! – hallottam a hangján, hogy kb. a sírás kerülgeti, ami bevallom, hogy jól esett

-          Elmegyek, de nem ígérek semmit! – mondtam, majd kinyomtam a telefont

Persze nem arról van szó, hogy elfelejtettem ilyen egyszerűen azt, hogy mit érzek Milán iránt, de néha elég necces dolgokat csinál az biztos. Tudom, hogy emo meg minden, de ilyet nem lehet megtenni egy lánnyal.

Ebéd után elkezdtem készülődni a találkára, de semmi kedvem nem volt hozzá. Akartam, hogy Milán elmagyarázza a dolgokat, de valahogy féltem tőle, hogy beigazolódik a gyanúm, miszerint megcsal. 

Nem akartam túlságosan kiöltözni, mert úgy voltam vele, hogy minek. Ezért felvettem egy fehér feliratos szűk pólót, egy fekete csőfarmert és hozzá a fekte bőrdzsekimet, a hajamat pedig összefogtam és már indulásra kész is voltam. Nem akartam sminkelni sem, mert ha sírás lesz a vége, akkor csak a szemembe megy, vagy elkenődik, az utcán meg nem szeretnék úgy mászkálni.

Milánnal egy parkba beszéltük meg a találkozót, ami eredetileg egy randi lett volna, most meg inkább egy magyarázkodós délután lesz.

-         Elmentem, majd jövök! – kiabáltam a konyhába, mivel apu ott magyarázott anyunak és Rolandnak, amit persze én is meghallottam

-         Nem fogom Debit követni! Elég nagy már ahhoz, hogy eldöntse, mit akar. Különben is, miért szólsz bele a kapcsolatukba? Nem veszed észre, hogy konkrétan te teszed tönkre? – mondta Roland hangosan, mert gondolom meghallotta, hogy bekiabáltam

-      Elmentem, majd jövök! – próbálkoztam még egyszer, aztán becsuktam magam mögött az ajtót

Lassan sétáltam a park felé és közben azt kívántam, hogy legyen ez csak egy rossz álom, én pedig ébredjek fel és legyen minden olyan, mint a találkozó előtt. Hát nem jött össze.

-          Debi….! – láttam Milánon, hogy nagyon rossz neki ez a helyzet

-       Először is: ne próbáld nekem beadni, hogy az emok ilyenek, mert nem vagyok hülye. Másodszor pedig a teljes igazságot mond, mert elegem van a titkolózásaidból és a hazudozásaidból.

-          Jó, elmondok mindent. Szóval ezen az emo találkozón tényleg beszélgettem azzal a lánnyal, de semmi több nem történt és nem is fog. Ő csak egy nagyon jó barátom, akivel már régóta ismerjük egymást. Persze nem tagadom, hogy egy ideig kavartunk, de az inkább csak egy se veled se nélküled kapcsolat volt. Diára soha nem néztem úgy, mint rád. Akkoriban nekem szükségem volt valakire, ahogy neki is ezért együtt voltunk. Nevetségesen hangzik, de két csóknál több soha nem történt köztünk, amolyan lelki társak voltunk csak. Két éve láttam utoljára, persze, hogy megörültem neki, ezért beszélgettem vele és ezért hagytam, hogy átöleljen. Debi, nekem ő nem jelent semmit, csak egy barát, mint pl. Detti. Nem csalnálak meg senkivel, inkább tisztességesen megbeszélném veled a helyzetet, de nem tudtam, hogy ő ott lesz.  Ha tudtam volna, akkor szólok neked, hogy ne legyen ebből balhé. Azt meg nem mondhattam előtte, hogy csak egy haver, mert érzékeny erre.

-       Milán, tudhatnád, hogy nem érdekelnek az exeid, de félrehívhattál volna, hogy közöld ezt. Akkor talán nem rohanok és nem lesz belőle veszekedés. Túl sok mindent titkolsz előlem, annak ellenére, hogy már egy ideje együttvagyunk. Lehet, hogy nem vagyok emo, de lányból vagyok és elvből féltékeny. Szerinted milyen volt látni, hogy ölelget téged, engem meg konkrétan levegőnek nézel? Rosszul esett!

-          Debi, sajnálom, ami történt, többet nem fog előfordulni; megígérem! – ekkor már majdnem sírt

-          Nekem viszont időre van szükségem, ahhoz, hogy letisztázzam magamban a dolgokat. Egy pár napot kérek tőled; addig ne találkozzunk és kerüljük el egymást a suliban is.