Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben történt egy kis csavar. Jó olvasást hozzá! :)

32.: Jöjjön vissza!

A ma reggel tök átlagosan indult annak ellenére, hogy elaludtam ezért kapkodnom kellett. Milán már várt rám a nappaliban, mert Roland mindig beengedi, ha nem megyek ki azonnal, ha itt van.

-          Na végre! Azt hittem, hogy nem is jössz ma! – csókolt meg, mikor leértem

-          Khm…..!

-          Apu, ő a barátom és akkor csókol meg, amikor akar!

-          Erről még beszélni fogunk!

Amúgy hihetetlen, hogy Roland akárkivel lehet, akárkivel elmehet bármerre, de én a barátommal, akivel már több mintegy éve együtt vagyok, nem csókolózhatok. Fura!

-      Szerintem induljunk, mert tesi lesz az első óra, ne késsünk el! – mondta Milán, akinek szerintem inkább kellemetlen volt a szitu, mert tesizni nem szeret

-          Oké, akkor menjünk!

Lassan sétáltunk, mivel volt még időnk, mert ilyenkor is csak 7:55-kor szoktunk bemenni a suliba; annyi idő bőven elég az elkészüléshez.

-      Bocs, hogy így reagáltam csak nem értem apudat. Egy kicsit nyugtalanít, hogy még mindig nem fogadott el. Szerinted, azért mert emo vagyok, és azt gondolja, hogy nem tudok vigyázni rád? Vagy miért csinálja ezt?

-     Nem tudom, de beszélni fogok vele, engem is idegesít a viselkedése, főleg, amit ma reggel csinált!

-       Nem rosszindulatból vagy valami, de ez így nem lesz jó. Nem mondhatja meg neked örökké, hogy mit csinálj és mit ne. Gyakorlatilag már felnőttkor küszöbén állunk! Megértem, hogy félt téged, de miért pont tőlem?

-  Nem tudom, de hagyjuk is ezt a témát, majd én beszélek vele otthon, négyszemközt!

Igazából tényleg nem tudom, hogy mi a baja, de sejtem. Talán azt hiszi, hogy Milán valami olyasmire fog rávenni, amit én nem akarok és bajom lesz belőle. Másért miért csinálná még mindig?

A gondolatmenetemet az osztálytársaim szakították félbe, akik ma furcsák voltak, de nagyon.

-        Állítólag a termünkbe kell mennünk, mert helyettesítés lesz! – mondta Rami, mint aki citromba harapott

-        Ki lesz velünk? – kérdezte Milán óvatosan

-       Nem tudjuk, csak annyit, hogy nem Gergő bá lesz!

-    Akkor szerintem menjünk be, ki tudja milyen tanárt küldenek be – mondtam, majd elindultam a bejárat felé

Az aulában persze már ott állt Erdősi és mindenkinek volt egy jó beszólása, csak azért, hogy még véletlenül se induljon jól az ember napja. Mindennel és mindenkivel baja van még akkor is, ha az illető nem csinált semmit: fésülködj meg, vágasd le a hajadat, öltözz fel normálisa, mosd le a körömlakkot, a könyveidet normális táskában tartsd, vedd ki a fülhallgatót, tedd a telefont és szocializálódj, a sort még folytathatnám, de inkább kihagyom. Egyébként néhány diáknál igaza van, mert némelyik úgy öltözködik, mint aki éppen a sarokról jött; már elnézést.

Miután beértünk a termünkbe leültünk a helyünkre és csak vártunk a csengetést. Mondjuk a fiuk egy kicsit háborogtak, mert tesizni akartak, de hamar lenyugodtak, miután bejött Erdősi.

-     Jó reggelt kívánok! Erős Gergő tanár úr nem érezte jól magát, így ma nem vesz részt az oktatásban, ahogy előreláthatólag ezen a héten sem. Mivel a többi pedagógusnak órája van, én jövök be hozzátok és én tartom meg a testnevelés órát, igaz rendkívüli módon.  Ezen a héten híres magyar sportolókról fogunk filmeket nézni, már ha tudtok kulturáltan viselkedni, amit kétlek.

-     Mi baja van a tanár úrnak? – kérdezte Márk, az egyetlen, aki meg mert szólalni

-          Nem rád tartozik, majd elmondja, ha akarja! – mi is szeretjük magát

Innentől a nap kész horror volt. Erdősi lett az osztályfőnökünk, és minden szünetben ellenőrzött minket. Konkrétan még ahhoz is az engedélyek ellett, hogy kimenjünk a mosdóba. Rémálom, de komolyan!

Utolsó óra után videóüzenetet készítettünk Gergő bának, amit majd Ákos fog továbbítani neki.

-   Tanár úr, gyógyuljon meg minél hamarabb, mert nem bírjuk ki Erdősit! Ha nem vigyázunk ki fog nyírni minket, vagy mi készítjük ki őt. Melyik a jobb? A mai nap kész horror volt, ráadásul magyar sportolókról nézünk filmet, ahelyett, hogy kint fociznánk. Gergő bá; jöjjön vissza!

Miután ezzel is megvoltunk elindultam haza, ahol beszéltem apámmal a reggeli kis dolgáról, de láttam rajta, hogy nem tetszik neki.

-       Apu, miért van az, hogy mindenbe beleszólsz? Milánnal már több, mint egy éve együtt vagyunk!

-          Mert nem akarom, hogy ostobaságot csinálj!

-          De ezzel csak ártasz, nem veszed észre?!

-          Akkor sem fogom hagyni, hogy teherbe ess 15 évesen!

-          Miről beszélsz? Tudtommal a csókolózástól nem lehet teherbe esni!

-          Mástól viszont igen…..

-          Jézusom! Nem csináltunk semmi olyat!

Még sokáig vitatkoztunk, de úgy döntöttem, hogy otthagyom, mert semmi értelme. Szerinte terhes leszek egy csóktól, mert nem érti meg, amit mondok. Mit szeretne tőlem? Jó lenne, ha elmondaná végre, hogy mi baja van Milánnal, mert ez már idegesítő.