Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 10.részt, amiben megtörténik a " nagy áttörés"
Ti számítottatok erre?
Jó olvasást hozzá! :)

10.: Megvagy!

Reggel, kómás fejjel nem gondoltam volna, hogy ma még valaki szerelmet vall nekem, így rájövök, ki írta a leveleket.

De kezdjük az elején.

Hulla fáradtan ébredtem fel, mert éjjel a bátyámmal beszélgettem. Tulajdonképpen tök jól eldumáltam vele, bár van olyan dolog, amiben nem értünk egyet; mint például Roland külföldre szeretne menni dolgozni, én viszont azt szeretném ha itthon maradna, és itt keresne munkát.

-          Anyu, már vagy ötven helyen voltam, sehova nem vesznek fel. Minek maradjak itt, amikor nem kellek senkinek? – jó volt korán reggel ezt hallgatni

-          Baj van? –kérdeztem, mivel úgy gondoltam, hogy tudok segíteni

-          A bátyád megint kitalálta, hogy külföldre megy……

-          Anyu, én sem szeretném, hogy elmenjen, de ha nem lát jobb megoldást, akkor muszáj lesz. Roland te meg várj még egy hónapot legalább. Hátha lesz valami.

A reggeli „csete-paté” után sikerült elkészülnöm, majd elindulnom suliba.

Az úton egyedül mentem, de most kivételesen nem zavart, mivel gondolkodni akartam. Elgondolkodtam azon, hogy miért akarja Roland ennyire elhagyni az országot, na meg azon, hogy a levelek írója miért nem fedi fel megát. Egyszerűbb dolgom lenne, ha tudnám ki az.  A végén arra a következtetésre jutottam, hogy ezekhez még reggel van nekem.

Annyira elvoltam magamban, hogy észre sem vettem és megérkeztem a suli elé, ahol kint álltak a többiek.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva

-          Hat! – mondta hangosan Zsófi, amit nem értettem

-          Mi hat? – kérdeztem vissza fura fejet vágva

-          A mai osztálylétszám. A többiek megbetegedtek, vagy szimplán iskolaundoruk van. – taglalta Bella

Ezután már be kellett mennünk, mert becsengettek és elvileg már bent kéne lennünk. Szerencsére a tanár később érkezett, így elő tudtunk pakolni - már aki.  

Az órák nagyon gyorsan elmentek, nem történt semmi izgalmas, csak matekon feleltem, és nyelvtanból írtunk röpdolgozatot, amit rögtön ki is javított a tanár, mert annyira kevesen voltunk. Csak halkan megjegyzem, mindkettő ötös lett.

Nagyszünetben kaptam egy SMS-t Milántól, hogy menjek majd át hozzá, a lecke miatt. Mondjuk nem értem, hiszen simán odaadhattam volna neki facebookon is. Mindegy.

Az órák tovább folytak csigalassúsággal, mintha ez a nap nem is akarna véget érni.

Mikor kiszabadultam a sulinak nevezett börtönből elindultam Milánhoz, akinek az anyukája nyitott ajtót.

-          Csókolom! Milánhoz jöttem….

-          Szia! Biztos te vagy Debóra, ugye? – mosolygott rám kedvesen

-          Igen, én vagyok.

-          Én pedig a Milán anyukája, Emese. Gyere csak beljebb, a fiam már vár téged.

Gyors levettem a cipőmet, azért mégsem illendő máshoz cipőstül bemenni, majd körbe néztem. Egy modern berendezésű földszintes ház volt. Mindenhol élénk színek, és sok-sok apró tárgy.

-          Szia! – léptem be Milán szobájába

-          Szia! – mosolygott, majd kikapcsolta TV-t

Egyébként neki is szép szobája van, bár tele volt ragasztgatva a fal mindenféle kis képekkel. Az összhatás nem volt rossz, csak nekem egy kicsit furcsa.

Mivel Milán hagyta, hogy körbenézzek felálltam és az íróasztalán lévő kis fecniket is megnéztem. Ahogy elsiklott a tekintetem az össze-vissza dobált holmikon megláttam valamit. A levél, amit tegnap Krisztián vett el. Most akkor mi van?

-          Milán, ez…..

-          Igen Debi, én voltam. Végig én írogattam neked, csak megkértem Krisztiánt, hogy hozza oda nekem, mert láttam, hogy az ajtóban állsz. – sütötte le a szemét az osztálytársam

-          Ez most…..

-          Debi, én….. nagyon tetszel, mióta megláttalak és az sem segített, hogy kedves voltál velem. Általában a lányok kikosaraznak engem, ezért nem mertem nyíltan elmondani neked. Féltem attól, hogy elutasítasz. Tegnap viszont elolvastam a levelet és valahogy el akartam mondani, hogy beléd szerettem, de semmiképp nem az iskolában.

-          Milán, te csak színlelted a betegséget, hogy átjöjjek? – esett le a dolog egy pillanat alatt

-          Igen. Másképp nem tudtalak volna rávenni arra, hogy kettesben maradjunk. Mindig veled van Detti velem pedig Dávid.

-          Az, az igazság, hogy tetszik ez, hogy nem vagy egy átlag srác! Végre nem egy nyomulós kihanemén kretén.

-          Ez azt jelenti, hogy…..? – ahogy a szemembe nézett láttam, hogy menyire csillog

-          Igen! – alig mondtam ki ezt a négy betűs szót, már meg is csókolt

Abban a pár pillanatban, amikor összeért az ajkunk, a világ legboldogabb embere voltam. A gólyatábor óta bejön Milán, de mindig úgy gondoltam, hogy neki inkább egy emo lány tetszik. Hát tévedtem szerencsére.