Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 7.részt, amiben egy hétvégét írok le. Jó olvasást hozzá! :)

7.: Mozi

Reggel már korán felkeltem csak azért, hogy időben elkészüljek a mozira. Tudom, hogy csak délután megyünk, de akkor is. Egy lánynak sok idő kell az elkészüléshez.

-          Reggelt’ – köszöntem már korán reggel

-          Szia!  - tömte magát Roland

A  napom nagy részt azzal töltöttem, hogy segítettem anyunak, na meg persze azzal, hogy a bátyámnak segítettem takarítani a szobáját. 

-          Húgi, ugye nem volt programod? – kérdezte takarítás kellős közepén Roland

-          Csak délutánra van.

-          Akkor jó!

A pakolás eltartott egész délelőtt; nem értem, hogy lehet ekkora kupi egy szobában. A legjobb része a dolognak az volt, amikor megtaláltam az íróasztalát és a foteljét. Nagy kihívás volt, de sikerült.

-          Magadtól álltál neki vagy anyu kényszerített? – miért is kérdeztem meg…

-          Persze, hogy anyu volt. Szerintem ez csak egy kis rendetlenség, szerinte bomba robbant ide. – nevetett fel

-          De sikerült megtalálnunk mindent, szóval volt valami haszna is. Viszont most itt hagylak, mert el fogok késni.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy kényelmes ruhát: egy csőfarmert, tornacipőt, egy laza fehér pólót és egy farmerdzsekit, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Feltettem egy halvány sminket és már indulásra kész voltam. Röpke egy óra volt az egész.

-          Szia! – köszöntem a kapunkban ácsorgó Milánnak

-          Szia! – mosolygott rám – Indulhatunk?

-          Nem is mondtad, hogy megvársz….

-          Tudom, gondoltam ne menj egyedül, meg hát nem lakunk messze egymástól, akkor miért ne. Amúgy Dettivel és Dáviddal ott találkozunk, ők megveszik a jegyet nekünk is.

Az úton sokat beszélgettünk, ami fura, mert nekem nem igen voltak eddig fiú barátaim. Nem mondom, hogy sosem volt, de ritka eset, hogy nem lányokkal voltam. Jobban szerettem a csajok társaságát, a srácok között kicsit kívülállónak éreztem magam, főleg, amikor elkezdtek fociról beszélni. Nem vagyok nagy sportember, tudok pár csapatot és játékost. Senki ne kérdezze meg tőlem, hogy xy melyik csapatban játszik, mert nem fogom tudni.

Tudom, hogy sok lány próbál bevágódni a fiuknál azzal, hogy ő bizony ért a focihoz, tud is játszani; de én nem vagyok ilyen. Ha így nem vagyok jó neki, akkor sehogy sem leszek az. Az utolsó kapcsolatom után megfogadtam, hogy soha többé nem fogok megváltozni más miatt. Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mintha egy csomó tapasztalatom lenne, - pedig nincs.

Miután sikeresen elgondolkodtam, nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok, ezért Milán állított meg a mozinál; én simán tovább megyek.

-          Min gondolkodtál ennyire? – nevetett Detti

-          Semmi, nem érdekes….

-          Menjünk be srácok, nemsokára kezdődik a film! – szólt Dávid, akinek fura m,ódon most nem lógott a szemébe a haja annyira, mint szokott

Jó volt a Twilight, még a fiuknak is tetszett, ami nagy szó. De tényleg, végig figyeltek és nem akartak kimenni vagy aludni. Bár Milánon néha láttam az unalom jeleit, de nyilván ez egy csajos film, nem várhatjuk el tőlük, hogy minden momentumot élvezzenek.

A film végén én Dettivel mentem haza, mert csak ketten akartunk lenni egy kicsit. Milán viszont ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen minket, ezért jött Dávid is, de tisztes távolságból követtek csak minket. Azért jó tudni, hogy figyelnek ránk és sötétedés után nem engednek el egyedül minket. Jó látni, hogy vannak még normális fiuk is a világon.

-          Megjöttem! – kiabáltam el magam az ajtóban

-          Remélem nem egyedül jöttél! – ért be az előszobába apu, aki eddig a nappaliban volt és várt rám

-          Dehogy. Dettivel jöttem volna, de Milán ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérjen így jött Dávid is. Úgyhogy nem kell félned négyen jöttünk!- mosolyodtam el, majd felmentem a szobámba

Ennyi volt a nap, viszont most megyek, mert látom, hogy Detti írt facebookon.