Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

44.: Happy end!

Persze reggel nem kellett korán kelnem, hiszen hétvége volt, de még sem tudtam aludni. Ma jönnek át Milánék és rettentően félek, hogy gond lesz megint. Eddig soha nem próbáltunk leülni egy asztalhoz, mert apu nem viselte el Milánt, viszont most elvileg megbékélt. Kíváncsi vagyok erre!

-      Pálinkás, napsütéses, könyvekben gazdag, boldogságos jó reggelt, húgi! – vajon mit szívott a bátyám korán reggel?

-          Neked is bátyus! – köszöntem vissza, furán nézve

-          Ugye szóltál Milánnak és a szüleinek? – nézett apu nagy szemekkel

-          Persze, viszont Mil még mindig tart tőled egy kicsit és attól is ,hogy jelentet fogsz rendezni. Őszintén én is tartok tőle egy kicsit. 

-        Nem fogok semmit csinálni, anyáddal elbeszélgettünk, rájöttem arra, hogy igazatok volt mindenben.  – láttam apun, hogy tényleg őszintén mondja ezeket

-          Akkor oké!

Persze azért bennem maradt egy kis félsz, de megnyugodtam, viszonylag.  Anyu mondta, hogy takarítsak ki egy kicsit a szobámban, és persze az egész házban legyen egy kis rend, szóval a fiuk is nekiálltak a pakolásnak. Roland a saját szobáját és az emeleti folyosót rakta rendbe, apu a szobájukat és a fürdőt én pedig a saját „palotámat” és a nappalit. Nem azt mondom, hogy olyan nagy kosz van nálunk, hogy már vágni lehetne a levegőben a port és a szeméthalom mászkálnák, csak hát most jobban odafigyeltünk. Mondjuk Roland szobájára, szerintem az előbbi mondat nem igaz, azt még anyu is harci övezetnek nyilvánította, ahova nem megy be. Amikor legutoljára ott járt, állítása szerint még a ruhák már maguktól mozogtak, vagy a régi kaják mozgatták azokat. Nem tudni. Persze, most azt lehetne gondolni, hogy egy trehány srácról van szó, pedig nem. Csak nem szeret pakolni a szobájában, a kocsiját viszont annál nagyobb becsben tartja. Ott egy kis porszem sincs, de véletlen be mer szállni akár egy is, akkor rögtön letakarítja. Na, jó ez így túlzás, de a kocsija mindig rendben van, mindig le van mosva és törölgetve, belül is tök szuper. Mondjuk a fizetését, legalább is is felét az autójára költi.

-          Húgi ezeket, hova kell? – jött be a szobámba Roland, ezzel megzavarva az elmélkedésben

-          Ez az ablakra, ez a felmosó vízbe ez pedig a bútorokra. – mutogattam sorba a vegyszereket

-          Miből mennyi kell? – atyaúristen, de tényleg

Persze megmutattam neki, de ahhoz be kellett mennem a szobájába, ahol igazából már elég nagy rend volt, az eredetihez képest. Mondjuk csak a ruhákat vitte ki a szennyesbe, pontosabban a mosógépbe, amit anyu elindított, csak miatta, a kajákat pedig a kukába helyezte, mármint ha annak nevezhető az a kupac valami.

Elmagyaráztam neki, hogy mit hova, mennyit és hogyan tegyen, aztán otthagytam, mert én is pakoltam. Nálam persze, csak pár darab ruha volt, amit elfelejtettem kivinni, az is csak tegnap került mellékvágányra és pár bent felejtett csokis papír hevert az íróasztalom rejtett zugában. Mondjuk a könyveket is újrarendeztem, hogy szépen álljanak, bár magamat ismerve, nekem, tuti, hogy majd a legbelső, vagy a legfelső fog megtetszeni.  

-          Kész vagy? – jött anyu a nappaliba, amikor már ott takarítottam

-      Már csak fel kell mosni és igen. Még van egy laza óra, mire jönnek, addig gyors megcsinálom, aztán elkezdek készülődni. Már ha apu befejezte a fürdőt. – mondtam anyunak, aztán elindultam a felmosóért

-   Menj csak, készülődni, úgy is csak desszert van vissza, amit akkor fogok megcsinálni, mert melegen jó.

-          Köszi! – adtam neki egy puszit

Ezután elkezdtem készülődni, ami annyit jelentett, hogy lezuhanyoztam, sminkelten és felvettem egy szolidabb ruhát. Na, nem mintha Milán mellé csak azt lehetne, csak hát nem akartam kitűnni.

-          Kicsim, megjöttek! – kiabált anyu

-          Oké, itt vagyok!

Először egy kicsit kellemetlen volt, hiszen apu csúnyán beszélt Milánnal, de aztán elkezdett oldódni a hangulat, főleg a desszert előtt. Amíg anyu készítette, apu felállt és beszélni kezdett:

-     Nézzétek, tudom, hogy csúnyán viselkedtem, főleg veled Milán, de gondolom, megértitek, hiszen ő a lányom. Féltettem, nehogy hülyeséget csináljon és attól is, hogy beleviszed valami rosszba. Most már viszont rájöttem arra, hogy ez nem történhet, meg, mert te egy nagyon normális fiú vagy, aki megérdemli a lányomat és persze fordítva is igaz. Kérlek fogadjátok el a bocsánatkérésemet, mert tényleg sajnálom!

Ezután már tényleg nagyon jól telt a kis „buli”. Olyannyira, hogy észre sem vettük, hogy elment az idő.

-    Nekünk mennünk kell, de köszönjük szépen a vendéglátást! – mondta Mil anyukája, majd felállt az asztaltól

-          Nagyon szívesen, máskor is. – köszönt el anyu is

Miután elmentek én, úgy, ahogy voltam felmentem a szobámba és elaludtam.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami most otthon játszódik. Jó olvasást hozzá! :)

43.: Beilleszkedni

Amikor hazaértem felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet, bár semmi kedvem nem volt jópofizni az esetleges „beszélgető partnerekkel”, mert apuval még mindig nem békültünk ki. Őszintén megmondom, hogy nem tudom mi lesz ezeknek a veszekedésnek a vége. Aput se akarom kizárni az életemből, viszont Milán is fontos nekem.

Miközben nézegettem a különböző posztokat Alexa rám írt:

Alexa Kiss: Szia! J Reggel, amikor bementem mindannyitok kint állt az épület előtt. Ez nálatok valami hagyomány vagy miért vagytok ott?

Debóra Budai: Szia! J Ez nálunk amolyan bevett szokás, de nincs semmi háttere. Egyezrűen nem akarunk bent lenni korán, ezért megvárjuk egymást. Te is gyere oda nyugodtan!

Alexa Kiss: Biztos? Mármint nem fogok zavarni? Az az igazság, nem tudom, hogy milyen szokásaitok vannak és miket szoktatok csinálni, ezért inkább kérdezek. Ugye nem gond?

Debóra Budai: Persze, hogy nem zavarsz és bátran kérdezz is. Annyi, hogy mindenki nagyjából ¾ nyolcra érkezik, és 55 körül megyünk be. J

Alexa Kiss: Köszi J A tanárokról is tudnál mondani egy- két szót?

Debóra Budai: Persze, de igazából mindegyik nagyon kedves bár szigorú. Álmos tanárnővel (irodalom, nyelvtan) nem érdemes ujjat húzni, kivéve, ha azt szeretnéd hallgatni egy órán keresztül, hogy milyen erkölcstelen a mai fiatalság.  Nála ne használj szlengeket és akkor is bólogass, ha azt sem tudod, hogy miről van szó – habár már tanultad. Erdősivel se érdemes kötekedni, mert kidob az épületből; szó szerint. Ünnepélyeken és egyéb kiöltözős hülyeségen a szoknyád legfeljebb térd fölött 10cm legyen, különben hazaküld. Tőle konkrétan még Kalocsai is fél, legalább is szerintem.

Alexa Kiss: Uhh… hát ez így kicsit sokkolt. Mondjuk azt már a beiratkozásnál láttam, hogy Erdősi keménykezű nő, de azt nem hittem, hogy ennyire. A sminket mennyire engedi?

Debóra Budai: Ha halvány akkor semmi kifogása, de ha erős, akkor lemosatja veled. Állítólag az irodájában van sminklemosó is.

Alexa Kiss: Akkor nincs gond, mert maximum annyi szokott lenni rajtam, mint amennyit ma láttál.  Az osztálytársakról is tudnál mondani pár szót? Mármint azt láttam, hogy nem egy átlag csapat és nem is olyan, mint a „b” osztály.

Debóra Budai: A b-sekkel nem kell foglalkozni, ők a khm… plázacicák és macskák gyülekezete, akiknek annyi eszük van, mint egy kupac ruha. Nem én találtam ezt ki, ennek van egy külön története, amit majd elmesélek személyesen, ha szeretnéd.

Alexa Kiss: Akkor velük nem is beszéltek?

Debóra Budai: Csak amit nagyon muszáj. Osztálytársak? Huhh… Igazából szerintem a profiljukból mindent megtudhatsz róluk, amit meg nem, arra majd rájössz te magad. Így nem lehet őket definiálni, mert annyira különbözőek. Annyi a lényeg, hogy Zsófi mindig kimondja, amit gondol, még akkor, ha megsért vele valakit, de leginkább csak a fiukat szívatja a beszólásaival. Krissz modellkedik már kiskora óta, és nem szereti, ha lefikázzák a „szakmáját”. Dávid és Milán emok, de konkrétan többet röhögnek, mint mi, legalább is sokszor.  Vannak depis napjaik, de akkor sem az az érvágós.

Alexa Kiss: Köszi J Sokat segítettél. Amúgy jól láttam, hogy Dávid és Detti együtt vannak? Mármint úgy láttam, mintha Dávid megölte volna Dettit.

Debóra Budai: Igen, együtt vannak, már egy jó ideje, ahogy én is Milánnal. Egyébként Zsófi és Krissz között is volt valami, de senki nem tudja, hogy most mi van, csak ők.

Alexa Kiss: Na, ez tök szupi! Köszi, az infókat még egyszer. Most mennem kell, majd beszélünk a suliban! Szia! J

Debóra Budai: Szia! J

Miután elköszöntünk egymástól Alexával kikapcsoltam a gépem, mert kopogást halottam.

-          Bejöhetek? – kérdezte apu, felettébb furcsán

-          Persze, gyere!

-          Beszélnünk kell, még egyszer utoljára Milánról!

-          Apu, ha megint elkezded……

-          Nem, igazából csak tisztázni szeretnék veled mindent.

A beszélgetés nem is volt olyan vészes, mint amire számítottam. Igazából, csak elmondta apu, hogy miért aggódik és azt, hogy nem akarja, hogy bajba keveredjek.  Elmondta, hogy ha nem Milán lenne vele, akkor is így viselkedett volna, mert rájött arra, hogy kezdek felnőni és már nem irányíthat mindent, ráadásul már nincs akkora beleszólása a dolgaimba. A végén hozzátette, hogy szeretne velünk kibékülni és szeretné, ha áthívnám Milánékat egy ebédre a hétvégén.

-          Milán! – sikítottam a telefonba – Apu megbékélt mindennel! Megbeszéltünk mindent és tisztáztuk a dolgokat! Azt szeretné, ha kibékülnétek és átjönnél a szüleiddel hétvégén ebédre!

-        What? Ez nem csak egy újabb trükk, amivel ellenünk játszik? Bocs, Debi, de nem nagyon bízom ezek után apádban!

-          Nem, most tényleg komolyan átgondolt mindent.

Ezután még beszélgettünk egy kicsit, de csak semmitmondó dolgokról, aztán egyszercsak se kép, se hang. Elaludtam. 

Rubik gimi

Sziasztok! Hatalmas késéssel ugyan, de itt van a következő rész, amihez jó olvasást kívánok! :)

42.: Új

Délután kiderült, hogy apu megtudta, hogy Milán nálam aludt, ráadásul nem is egyszer. Így hát amint meghallották, hogy megérkeztem engem is belevontak a veszekedésbe, ami konkrétan az egész családot érintette, mondjuk csak apu ellenezte nagyon a dolgot.

-          Az a nagy szerencséje ennek a gyereknek, hogy nem jött be! Az biztos, hogy nem tette volna zsebre, amit kapott volna most. Még is mit képzel magáról ez a kis…!?

-   Apu, egyszer, csak egyszer nem bírnál normálisan beszélni róla? Milán a barátom akár tetszik akár nem; ezt a kört már évek óta lefutottuk, csak te tartasz még mindig itt!

-      Itt aludt, veled egy szobában! Mit gondoltál, majd repdesni fogok az örömtől?

-     Legalább lehetnél egy kicsit toleránsabb! 17 éves leszek hamarosan, de te még mindig irányítani akarsz, ahogy mindenkit!

-          Csak féltelek egy olyan dologtól, amire nem vagy felkészülve.  – ekkor már visszavett a hangerejéből, de éreztem a köztünk lévő feszültséget

-      Neked mindig csak ezen jár az eszed! Szerinted semmi mást nem csinálhatunk kettesben csak is kizárólag azt. – mondtam dühösen, majd elmentem a szobámba, ahol ledőltem az ágyamra és álomba sírtam magam

Komolyan nem értem, miért fáj neki annyira, ha boldog vagyok? Mondjuk mindenkivel ezt csinálta, aki egy kicsit is közelebb került hozzám, mint ahogy apu azt gondolta először. Milánnál viszont már akkor elkezdte, amikor legelőször hazakísért még anno 9. elején.

Reggel kisírt karikás szemekkel ébredtem fel, ami nagyon nem jó. Miután felöltöztem és megpróbáltam eltűntetni a kis szörnyeket a szemem alól lementem a konyhába, ahol már ki volt készítve a tízóraim. Gyorsan elvettem, majd kimentem a kapuba, ahol Milán várt rám, ahogy szokott, de most furább volt.

-          Baj van? – kérdeztem tőle kicsit ijedten

-          Nem, nincs semmi. – láttam rajta, hogy hazudik

-          Milán….

-          Apud tegnap felhívta az enyémet és hát nem volt valami szívmelengető érzés, amiket mondott rólam. Tudom, hogy nem a te hibád akkor is szarul esett. – nem is nézett rám, miközben mondta

-          Milán, tegnap eléggé összevesztem emiatt apuval, szal’ lehet, hogy ezért hívta fel a szüleidet. De szerintem nem fog tudni közénk állni, akárhogy is szeretné, igaz?

-          Persze, hogy nem!

Miután ezt sikerült megvitatnunk gyorsítottunk a lépteinken, mert kicsit késésben voltunk. Habár idén végre nem Álmos tanárnővel kezdünk, hanem Farkassal. Ő nem szól érte, ha kicsit késünk, de sose lehet tudni, hogy mikor toppan be Erdősi, nála meg köztudottan nem jó, ha csöngetés előtt egy perccel nem vagyunk az osztályba.

Mikor megérkeztünk a suli elé a többiek már kint álltak, ahogy az elmúlt két évben már megszoktuk.

-          Már csak két évig állhatunk itt! – mondta drámaian Zalán – Pedig oly’ sok szép emlék köt ide, s mennyi eltöltött idő!

-          Két év!

-          Zsófi, most muszáj volt elrontanod a pillanatot?

-          Bocs, de akkor is!

Mondjuk, két év alatt már megszoktuk Zalán hülye beszólásait, meg úgy általában a fiukét, de ma felettébb drámai hangulatban voltak. Bár szerintem ez betudható annak, hogy elkezdődött a suli. 

-          Gyerekek, induljunk, mert elkésünk! – szólt közbe a hordozható időmérőnk, Dávid

-          Akkor kezdjünk bele!

Persze senki nem ment olyan gyorsan azért, de még így is beértünk csöngetés előtt két perccel. Igazából semmit nem szedtünk elő, mert nem úgy is csak az idei év megpróbáltatásairól fogunk beszélgetni. Ez már megszokott itt, a Rubikban.

-          Sziasztok! Üljetek le! Erdősi igazgatóhelyettes asszony hamarosan be fog jönni hozzátok! – na persze erre mindenki elhallgatott

-          Nem mi voltunk! – ezt Márk komolyan gondolta

-          Fogalmam sincs, miről van szó, de lehet, hogy nem is akarom.  – pislogott Farkas Márkra

-          Akkor jó!

A tanárnő utasítására előszedtük a füzeteinket, hogy legalább úgy látszon az igazgatóhelyettes- asszony előtt, hogy tanulunk.  Csak egy pár percet kellett várnunk és meg is érkezett a boszorkány – akarom mondani Erdősi Klára és mögötte egy lány.

-          Jó reggel kívánok! Szeretném bemutatni nektek Kiss Alexát, aki a mai naptól az osztálytársatok lesz.

-          Csókolom, szia! – kiabáltak a fiuk, ezzel bemutatkozva Alexa előtt

-          Sziasztok!

Ezután persze a biosz elment Alexával, mert hát mindenkit érdekelt az új osztálytársunk kiléte. Mondjuk az egész nap elment azzal, hogy a tanárok megismerkedjenek vele, így mi kicsit el lettünk hanyagolva, amit nem nagyon bánunk. Egyébként Alexa nagyon kedves és nyílt lány, ami miatt nagyon könnyen be fog illeszkedni az osztályunkba, sőt még az is kiderült róla, hogy nagyon - nagyon hasonlít ránk, szóval a lányok már be is fogadták, ahogy fiuk- bár ők melyik lányt nem?

B.U.É.K 2016

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok! :D

Merry Xmas!

Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! :)