B.U.É.K 2016

Mindenkinek Boldog Újévet kívánok! :D

Merry Xmas!

Áldott, boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek! :)

Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam a 41.rész, amihez jó olvasást kívánok! :)

 41.: 11.-es lettem!

Annyira nehéz visszaállni a koránkelésre, hogy rendesen el is aludtam az évnyitó napján. Fél nyolckor keltem fel, ami katasztrófa- lenne, ha Roland dolgozna, és nem tudna elvinni minket suliba.

Gyorsan felöltöztem, sminkeltem és már indultunk is, mert hát nem kicsi késésben voltunk. Amikor megérkeztünk mindenki ránk nézett, mert hát ez nem megszokott tőlünk.

-          Már azt hittük ide se értek! – szólalt meg Zalán két hajigazítás közt

-          Debi elaludt, én meg vártam rá. – mosolygott Milán, majd elindult az épület felé, de hamar megtorpant, mert megérkeztek a kilencedikesek, akik még extrémebbek, mint tavaly

-        OMG! Erdősi két lábbal dobja ki őket innen! – mondta elszörnyülködve Zsófi

-          Ez nem kérdés. Szerintem várjuk meg a csete-patét kint. – javasoltam, mert nem akartam belekeveredni

Persze az lett, amire számítottunk. Erdősi ordított és ordított velük, hogy mennyire illetlenek és erkölcstelenek.

-      Chöö, ez mindig ilyen? Kár volt ide jelentkezni, ez egy f*s! – mintha valaki kérdezte volna

-      Lesheti, hogy mikor fogok én ide járni!..... Ti hogy bírjátok? – nézett ránk egy hidrogénezett hajú lány

-          Ki lehet bírni, ráadásul igaza van. Menjetek máshova k***ni. – hihetetlen, de ezt Ákos mondta

-          Buzi vagy? – nézett sértődötten a másik csaj

-          Nem, de te se természetes szépség.  – Ákoson nem lehet egyhamar kifogni

Ezután már nem volt kedve „beszélgetni” a lányoknak, inkább elmentek, mi meg befelé vettük az irányt, mert megint a szívbajt hozzuk szegény Gergő bára, ahogy tavaly.

-       Sziasztok! Végre itt vagytok, már azt hittem senki nem jön el! Minden évben eljátszatok velem ezt? – legalább most nem volt az agyvérzés határán

-       Tanár úr, fő, hogy itt vagyunk nem?

-    De, most viszont induljunk el, mert el fogunk késni, aminek Erdősi kifejezetten nem fog örülni.

Levonultunk a roppant érdekes műsorra, amiben valószínűleg  csak az évszámokat írták át, merthogy tavaly és azelőtt is ugyanezt mondta el az igazgatóhelyettes asszony. Vagy csak nekem tűnt ennyire egyformának a három év alatt? Elmondta, hogy elvárja a normális viselkedést, a tanulást és még sok mindent, de nem nagyon figyeltem. Valahogy érdekesebbnek tűnt, amit a fiuk előttem beszélgettek halkan.

A műsor végeztével felvonultunk az osztályunkba, ahol Gergő bá újra felolvasta volna a házirendet, de nem akartuk végig hallgatni megint azt a kínzást; egyszerűen nincs türelmünk ahhoz, hogy minden évben végigrágjuk az egészet, ezért csak a módosításokat engedtük neki.

-    Amúgy, ha most bejönne, mit mondanék neki, gyerekek? Nem venné jó néven…

-          Azt mondjuk majd, hogy velünk gyorsan lehet haladni, mert mindent értünk!

-   El is hinné, nem? Ti még nem tudjátok, hogy milyen Erdősi, ha ideges! – mosolygott ránk

-     Higgye el, nem is akarjuk tudni, mondjuk eddig nem nagyon adtunk rá okot, max egy kicsit. – mondta Ákos, miközben a cipőjét próbálta levenni, a fene tudja miért

-      Egyébként mit csinálsz? – láttam Gergő bán, hogy most tényleg nem érti, mi van

-      Hát, ha nem lehet átöltözni, akkor legalább a cipőt leveszem. 

Jesszus, de tényleg. Mondjuk, már nem lepődök meg semmin ebben az osztályban, itt előfordult már minden, még az is, ami csak egy Hollywood-i mozifilmen történhetne meg. Még mindig rejtély, hogy tavaly miért repült ki az ablakon egy palack víz, vagy éppen egy elszakadt tornacipő. Erdősi szerint mi vagyunk a leghülyébb osztály, akik valaha a Rubikba jártak. Na, persze, azért vannak nálunk rosszabbak is.  

-          Öltözzetek át akkor, én addig kitalálom, hogy mit játszunk ebben a maradék három órában. – persze a fiuknak mindjárt nem volt olyan sürgős a dolog, mert egy emberként fordultak a lányok fel – Fiuk, kifelé!

-          De most miért? – értetlenkedtek tovább

-          Szerinted? – nézett Tomira Zsófi

Mondjuk, elég hamar megoldódott a dolog, mert a tanár úr kirakta a fiukat és ő is kiment a teremből. Igazából tök gyorsan öltöztünk át, mert egyrészt elegünk volt ezekből a zsákokból, másrészt meg elképzeltük, hogy mit élhetnek át a fiuk egy öltönyben, 40 fokban. Hát, nem lennék a helyükben az biztos.

A három osztályfőnökin csak játszottunk, meg beszélgettünk, meg persze megbeszéltünk pár fontos dolgot, ami elengedhetetlen volt, így az első nap.

-          Gyerekek, mivel húsz perc van vissza az órából, ezért szeretnék mondani pár fontos dolgot az évvel kapcsolatban, amit szeretném, ha betartanátok és megfogadnátok. Tudom, hogy már nagynak érzitek magatokat és úgy érzitek, hogy mindent szabad, de legyetek mértékletesek és elővigyázatosak. Ez az év már beleszámít a továbbtanulásba, ezért szeretném, ha normálisan teljesítenétek. Kezdjetek el gondolkodni a további terveitekről, nézzetek utána, érdeklődjetek és tegyetek érte. Októberben szoktak indulni az előkészítők és a különböző szakkörök is, ezért jó lenne addigra dönteni, de legkésőbb félévig. Persze, ezt csak azért mondom nektek, mert volt már, aki odajött hozzám tizenkettedik osztály felénél, hogy ő szeretne tesiből érettségizni. Ez minden tanár egyik rémálma, mert pár hónap alatt nem lehet senki felkészíteni. Azt szeretném, ha kitűznétek magatok elé egy célt és ahhoz képest teljesítenétek. Tudom, hogy valakinek már kilencedik év elején megvolt, hogy mi szeretne lenni, de van aki még végzősként érettségivel a kezében sem tudja, hogy mihez kezdjen. Erről még majd a következő osztályfőnökiken beszélgetünk, de most azt szeretném, hogy mindenki gondolkodjon el azon, amit mondtam.

-          És, ha valaki nem akar továbbtanulni?  - kérdezte Krissz

-          Miért nem szeretnél?

-          Mert több helyre hívtak már modellkedni és szerintem a fősuli ráért akkor is, ha kiöregszem a szakmából. Inkább a modellkarrierem szeretném építeni, aztán majd meglátjuk mi lesz.

-          Azért te is tűzz ki magad elé egy célt, és tanulj érte, hiszen az érettségi nem veszik el a modellkedés után sem.

Ezután már ki is csöngettek, így mehettünk haza, ahol egy kisebb harc folyt apu és Roland között. Mi lehet már megint?    

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a történet 40.részt, ami azt jelenti, hogy Debi befejezte a 10. osztályt. Jó olvasást kívánok hozzá! :)

40.: Summer!

A hétvége után, megint kelhettünk korán, mert évzáró volt ma, mondjuk én szívesebben maradtam volna Milánnal a szobámban. Miközben gondolkodtam elkezdtem öltözni, mert nem akartam, hogy Milán bármit is lásson, annak ellenére, hogy szombaton megtörtént AZ a bizonyos dolog is.

Miután végeztem felébresztettem Smile-t, hogy kezdjen el készülődni, mert tudom, hogy ez nála nem egy két perces folyamat, hanem legalább fél óra.

-          Maradjunk itthon és tetessük azt, hogy betegek vagyunk!- csókolt meg Smile

-          Kicsit feltűnő lenne, ha mindketten egyszerre lennénk azok, nem?

-          Évvége van, mit csinálna velünk Erdősi, beírna minket hiányzónak?

-          Nem, de szemet szúrna.

-          Jó, akkor felöltözöm. Addig csinálsz nekünk valami reggelit?

-          Persze! – mosolyogtam rá, majd megcsókoltam

Milán elment a fürdőbe, én addig leballagtam a konyhába, ahol a bátyám beszélt valakivel telefonon, pontosabban apuval, mint megtudtam.

-      Értsd, meg, hogy nincs itt és nem is volt, max. pár órát. Szerinted én nem figyelek oda Debire?! Tudom, hogy mit csinál és mikor, te csak maradj ott és majd csak akkor gyere haza, ha itt az idő rá. Hagyd már élni egy kicsit, szegény lányt!

What? Roland ennyire megvédene engem, hogy képes összeveszni apuval miattam? Mondjuk azt tudtam, hogy jó testvérek vagyunk és én is szembeszálltam már apuval nem egyszer érte, de ez fura.

-          Minden oké? – kérdeztem, mikor letette

-    Aha, csak apu ellenőrizni szeretne téged. Valamelyik szomszéd elkotyogta neki, hogy itt van/ volt Milán. Szerintem az az öreg néni volt, aki az utca térfigyelő-kamerája, de ne aggódj, majd beszélek vele.

-          De nehogy bajba keveredj miattam. Tudod, hogy milyen az a néni.

-      Tisztában vagyok vele, és azzal is, hogy előbb- utóbb úgy is szólni kell neki valamiért. Soha nem hagyja békén az embert. Múltkor rám akarta hívni a rendőröket, mert tök szabályosan bejöttem az utcába autóval.

-          Jajj. Amúgy ma már nem lesz itt Milán, mert…….

-       Debi, engem nem zavar, apuék meg csak hétvégén jönnek haza.  Maradjon, amíg akar.

-      Tényleg?! – ugrottam a nyakába, amiért majdnem hátraesett, de szerencsére ott volt a konyhapult

Miután kiörömködtem magam megcsináltam a reggelit, majd lehívtam Smilet, hogy jöjjön enni, mert el fogunk késni, de nagyon.

Persze annyira lassan készültünk el, hogy konkrétan úgy estünk a be a terembe, amiért Gergő bá elég furán nézett ránk, de nem számít.

-          Na, most, hogy mindenki beesett, Erdősi igazgatóhelyettes-asszony adott egy köteg papaírt, hogy olvassam fel nektek. Szóval:….

-    Tanár úr, hagyja, majd azt mondjuk, hogy hallottuk. - mondta Zalán, majd pacsizott Márkkal

-        Oké, de akkor írjátok alá! – ez a jó Gergő bában, nem akar ránk kényszeríteni semmit sem, hagyja hadd legyünk szabadok

Ezután levonultunk az ünnepségre, ami rendkívül érdekveszítő volt, mondjuk Ákos állva aludt előttem, Kristóf meg az új telefonjával csinált képeket a lábáról – vagy valami ilyesmi. Detti mellettem állt és a hajával foglalatoskodott, mert annyira melege volt, hogy össze akarta kötni.

Fél órával később lett csak vége a műsornak, amikor végre felvonulhattunk a termeinkbe, ahol először a lányok öltöztek vissza, majd a fiuk is. Mondjuk, ilyenkor nem irigylem szegényeket; öltöny, nyakkendő és a többi tartozék 40 fokban, viszont télen nekik kedvezz az időjárás; mi megfagyunk, ők jól érzik magukat.

-        Na, kiosztom a bizonyítványokat, aztán mondanék pár szót és már mehettek is. Rendben? – megérkezett Gergő bá, aki valahol lecserélte a ruháját és hétköznapi cuccban volt

-          Oké!

Miután mindenkinek odaadta a bizonyítványt és mondott pár jó szót, az osztályhoz fordult:

-        Gyerekek, tudom, hogy nyár van és most úgy érzitek, hogy mindent szabad, de azért mértékkel. Mindig tudjátok, hogy hol a határ és tartsátok is be! Év elején, 11. osztályban pedig szeretném, ha ugyanennyien lennénk, és ugyanilyen- vagy nagyobb komolysággal állnátok az iskolához. Most a pihenésé a szerep, de ne felejtsétek el, hogy augusztus végén már elkezdhettek kicsit készülődni az új tanévre, legalább az érettségi tárgyakból. Most pedig nem rabolom tovább az időtöket, úgyhogy kellemes nyarat kívánok mindenkinek, találkozunk szeptemberben!

-          Magának is!

Persze ezután mindenki kicsődült a teremből, és a jó szokásunkhoz híven a Meki felé vettük az irányt, ahol kajáltunk egyet, majd mindenki hazament, pontosabban hozzám Milán nem, mert ő hozzám jött.  

Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt az újabb rész, amihez jó olvasást kívánok! :)

39.: Summer feeling

Már annyira benne van mindenkiben a nyár érzete, hogy senki nem akar tanulni, csak napozni még óra alatt is. A mi osztályunk sem kivétel ez alól, így minden tanár dühöng nálunk is.

A mai nap is így kezdődött annyi különbséggel, hogy ma izgatottabban ébredtem fel, mert Milán ma fog nálam aludni.  Persze, apu erről nem tud, anyu meg csak sejti; egyedül Roland az, aki tud róla.

-          Húgi, el fogsz késni a suliból! – jött a bátyám a szobámba

-       Már indulok is! – mosolyogtam rá – Amúgy iskola után megyünk Milánékhoz pár cuccért, ne keress…

-     Nem vagyok apu kettő! Felőlem csinálj, amit akarsz, csak gyere haza estére….

Miután ezt megbeszéltük Milánnal elindultunk a suliba, ahol már kint álltak a többiek kivéve Zalánt és Márkot, akik ki tudja merre voltak.

-  A két lüke merre kódorog? – kérdezte Zsófi, miközben a haját próbálta összefogni

-    Elvileg valami megbeszélésen vannak, valójában nem tudom. – válaszolt Dávid majd tovább sminkelte magát

-    Amúgy nem fog ez az egész cucc lefolyni az arcodon? - mutogatott Krissz Dávidnak

-   Dehogynem! Szinte minden második szünetben újra kell csinálnom majd sztem’.

-        Akkor minek kened ki magad vele? Azt még értem, hogy a lányokon ilyenkor is van, de rajtad minek azt nem.

-          Mert ez így jó; legalább is nekem.

Persze pár lánynak most is be kellett szólni, mert nem hagyhatják szó nélkül, ahogy a srácok sem. Mondjuk Dávid már annyira megszokta az ilyet, hogy föl sem veszi, sőt most oda se nézett, csak akkor, amikor közelebb jöttek hozzánk.

Ezek a csávók a tipikus nagymenők, akik nem tudják, hogy mit engedhetnek meg maguknak és mit nem.

-        Figyelj, szerintem legközelebb a lánymosdóba menj és a lány öltözőbe, mert mi fiuk nem látjuk szívesen a magadfajtákat. – kezdett bele az egyik kigyúrt állat 

-          Húú, most nagyon beoltottad! – kezdett nevetni Detti, mire belőlem is kitört

-          He?

-         Talán tessék, nem? Legalább egy lánnyal szemben, ha már a magadfajtákkal paraszt vagy! – szólt oda Krissz, miközben őket utánozta

-          Bajt akarsz? – vajon erejük is van, vagy csak az eszüket játsszák?

-       Most menőnek hiszed magad? Amúgy meg milyen bajról beszélsz? Szólsz Erdősinek, hogy csúnyán beszéltem veled; anyuci pici fiával? – oops ez durva volt

-          Pfúúú, te most nagyon megve......... Miabüdös…..

-          Mi a….? – néztünk egyből Dávidra, aki konkrétan lecsapta a srácot

Ilyet, de még hasonlót sem láttunk Dávidtól; de tényleg. Mindig is ő volt a félénk srác, aki soha nem szólt senkinek, erre meg most leütötte ezt a „vadállatot”. Whoa; komolyan.

-       Bocsi, csak már untam a szövegelését!  - mondta, majd elindul az osztály felé, mert becsöngettek

Na, jó, az oké, hogy nyári feeling meg minden, de most már Dávid is ilyen keménybe fogja nyomni vagy mi? Mondjuk nem zavar, mert legalább Dettit meg tudja védeni, amit be is bizonyított, de azért na.

Persze mire órára értünk össze kellett szedni magunkat, mert az első óra Álmos tanárnővel volt, aki hát khm, nem bírja az ilyeneket, mert „egy művészi világba a brutalitás nem férhet bele”.

Mondjuk egész nap nem nagyon tudtam koncentrálni a melegtől és attól sem, hogy Milán nálunk alszik. Izgatott voltam, hogy mi fog történni, főleg, hogy anyuék nincsenek otthon, csak Roland, akit meg nem érdekel az egész. Persze azért igyekeztem figyelni a marha érdekes irodalomórára, ahol már vagy századjára mondta el ugyanazt a dolgot Petőfiről, mondjuk, senki nem szól neki, hadd mondja. Az igazat megvallva óra végére megesett a szíve a tanárnőn Ákosnak és felnyitotta a szemét, amire csak annyit volt a reakció, hogy rendben van, akkor dolgozat lesz belőle.

A nap végén, amit már annyira untunk volt egy tesink az osztályfőnökünkkel, aki már hagyja, hogy azt csináljunk, amit akarunk, mert úgysem öltözik át a fél csapat, általában csak a fiuk fociznak és ennyi.

Miután vége volt a sulinak elindultunk Milánékhoz pár cuccért, amit áthoz hozzánk.

-          Mi kell? – kérdeztem a szobájában az ágya mellett

-          Hajvasaló!

-          Azt gondoltam, de azon kívül?

-          Mittomén.

-          Remek!

Persze az anyukája bejött segíteni, ezért hamar kész lettünk, így mehettünk hozzánk.

-          Szerinted apud mit szólna?

-    Nem tudom, de nem is érdekel annyira.  Az a lényeg, hogy nálam leszel hétvégén és innen megyünk az évzáróra is. – mondtam, majd megcsókoltam

A nap hátralevő részében csak filmeztünk és hülyültünk, amihez estefelé Roland is csatlakozott, amit én egyáltalán nem bántam; sőt tök jól éreztem magam velük.