Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt, amiben már sejtetik valami....

Jó olvasást hozzá! :)

 17.: Zsófi és Iza

Az első tanítási nap még a tanárok számára is kihívás volt, nemhogy nekünk.

A sulihoz érve nem csalódtam az osztályban. A fiuk szerintem állva aludtak, legalább is fele a lányok pedig tejeskávéval próbáltak ébren maradni.  Olyanok vagyunk, mint a mosott……

Irodalomra érve viszont Nóra tanárnő hangjára mindenki felébredt, ugyan is üvöltött, hogy miért alszunk az ő óráján. Van róla fogalma, hogy szilveszter utáni első nap első órája az irodalom? Szerintem nem.

-          Ne kiabáljon tanárnő! Fáradtak vagyunk és ötödnaposak.  – Tomi becsöngetés után öt perccel k tudja akasztani a tanárt

-          Nem érdekel! – üvöltött az arcába

A többi órán nem vártak tőlünk olyan sok mindent, mivel rájöttek, hogy használhatatlanok vagyunk és leszünk kb. egész héten.

Szünetekben is a teremben maradtunk, mert lusták voltunk bárhova menni, ami a tanárok szerint nem jó. Mondjuk tesin közöltük az ofővel, hogy nem öltözünk át, mert fáradtak vagyunk, így Gergő bá kénytelen volt osztályfőnökit tartani.

-          Örülök, hogy mindenki meg van, bár egytől egyig elég ramatyul festetek. Láttam a képeket facebookon és örülök, hogy kulturáltan töltöttétek a szilvesztert. – kezdte a beszédet a tanár úr, mire egy csattanást hallottunk; kiderült Kristóf feküdt ki

-          Öhm…. no comment – nevetett Gergő bá – De most tényleg, mit mondjak erre? A többi órán is ilyen volt?

-          Aha, csak ott a padot fejelte meg! – nevetett Márk

Az óra többi részében megbeszéltük, hogy lesz suli farsang, de nem muszáj jönni, ez csak egy lehetőség; szót ejtettünk a tanulásról, mivel itt a félév és nem mindenki áll fényesen. Nem lesz bukás, de azért vannak kettesek – főleg a fiuknál.

-          Még van pár napotok, szedjétek össze magatokat, javítsatok, amiből tudtok, de ne rontsatok semmiből. – köszönt el Gergő bá, mivel kicsöngettek

-          Viszlát!

A kémia és az angol hamar elment, mert elég toleránsak voltak velünk, nem dolgoztunk sokat egyik órán sem. Mondjuk az egész nap lazán telt, de nekünk ez is sok volt.

Még szünetben elgondolkodtam azon, hogy tényleg bele kell húzni a tanulásba, hiszen már csak két hét a félévig, amit nem akarok elrontani. Tudom, hogy nem számít sehova meg ez még csak 9., de akkor is. Miért csesszem el szándékosan?

-          Jövő héten írunk egy rendhagyó igés dolgozatot, nézzétek át! - mondta Fogl tanárnő utolsó órában, de nem hiszem, hogy sokan hallottuk volna

-          Oké, meglesz! – reagált Tomi, de szerintem nem tudja mire

-          Nem leszek elnéző, főleg, hogy be is jelentettem előre, amit nem is lettem volna köteles! Írjátok fel magatoknak, mert nem fogadok el kifogást! – magyarázta

Amúgy jó tanár Anita néni, de egy kicsit szájbarágósan magyaráz, ami mondjuk nem is lenne gond, csakhogy senkinek nem ez az első éve az angollal, tehát ez nekünk csak ismétlés.

Óra után elmentünk a cuccainkért, mert ugye év elején kaptunk szekrényt, amit én már tele ragasztgattam. Amúgy itt a Rubikban ezt engedik, de csak azzal a feltétellel, hogy mielőtt negyedikben leadod a kulcsot leszeded. Nekem mondjuk, csak pár kép van kint és az órarend, de Márknak és Tominak tele van motorokkal és hiányos öltözetű lányokkal.

Amíg én elgondolkodtam a folyosón a többiek kiszállingóztak az utcára és elindultak haza.

-          Debi, jössz? – ijesztett meg Milán

-          Ja, persze, csak elgondolkodtam –nevettem el magam

A suli elé érve hangos veszekedésre lettem figyelmes. Zsófi kiabált a b-s Izával, köztük pedig Krissz állt.

Közelebb mentünk, mert hallani akartuk az egészet, de nem nagyon értettem, hogy miről van szó.

Pár perc múlva Kinga és Betti is becsatlakoztak, ezért mi lányok úgy döntöttünk, hogy Zsófi mellé állunk, de még mielőtt beleszólhattunk volna kijött az épületből Erdősi, ezért szétoszlott a tömeg.

Később Krissz próbálta kifaggatni Zsófit, hogy mi volt ez, mert amint kiderült a kis vörös, azért borult ki, mert Iza nyomult Kristófra. Szegény srác viszont nem érti, hogy mi van, de mivel miatta van, ez az egész neki kell kifaggatnia a vörös osztálytársunkat.

Most már tényleg kíváncsi vagyok erre!

Rubik gimi

Sziasztok! Tudom, hogy sokat vártatok, de sok minden összejött és nem tudtam írni. Januárban még a szilveszteri bulit akartam hozni nektek, ezért most, így két hónappal később meg is érkezett. De nem dumálok tovább, jó olvasást hozzá! :)

16.: Happy New Year!

A karácsony után volt pár nap, ami nyugis volt, aztán eljött december 31. azaz a szilveszter. Úgy beszéltük meg az osztállyal, hogy együtt ünneplünk, de csak egy házi buli keretében, ami Zalánéknál lesz.

-          Anyu, szerinted mit vegyek fel este? – ültem a konyhapulton, mivel semmi dolgom nem volt

-          Valami csinost, de meg ne fázz! Segítek!

Miután sikerült kiidegelnem anyut, sikeresen kiválasztottam egy kék térd fölé érő koktélruhát, ami takart mindent, amit kellett.

Este Detti átjött és megcsináltuk a sminkemet, majd az övét is. Miután kellőképpen jól néztünk ki Roland elvitt minket a buliba, de nem maradt ott, hanem lelépett a haverjaihoz. Az ajtóban Milán és Dávid már vártak minket meg persze a házigazda is. Ahogy láttuk már elég jó hangulat volt, ami betudható volt annak is, hogy nem csak ásványvizet ittak. Persze nem estek túlzásba, csak egy kicsit voltak spiccesek a fiuk, a lányok meg szín józanok, de azért látszott rajtuk, hogy ez nem marad így.

Dávid és Milán viszont biztos, hogy józanok maradnak, mert ők elvből nem isznak. Azt vallják, hogy semmilyen alkohol nem tesz jót nekik, ezért inkább kihagyják. Végül is, nem is baj ez, hiszen kellenek ide normális emberek is.

-          Lányok, igyatok egy kis sört! – Márkon viszont már látszott a pia hatása

-          Majd később esetleg. – próbáltam túl kiabálni a zenét   

-          Ne legyetek már lányok! Igyatok! – csatlakozott Krissz is, bár nem tudom mi értelme volt ennek a kijelentésnek

-          Ööööö….. –nézett Zsófi

Végül kitaláltuk, hogy társasozunk egyet, de nem nagyon akart összejönni, mert Ákos és Tomi fociversenyt hirdettek egymás közt, így ki kellett mennünk, végignézni a decemberi fagyban az egészet.

Éjfél előtt öt perccel viszont összetereltünk mindenkit, hiszen már csak pár perc 2014-ből.

-          Gyertek! Nemsokára 2015 lesz! – Bella próbálta túl kiabálni a zenét és a srácokat

-          Itt vagyunk! – persze annyira nem voltak maguknál, hogy nem tudták mire mondták

-          10…9….8....7….6….5….4…3…..2…..1….BUÉK! – kiabáltunk egyszerre tizenketten

A buli hátralevő részében inkább csak ettünk, ittunk és beszélgettünk és táncoltunk, már ha volt kivel. Most ki áll ki egyedül tizenegy ember elé? Senki. Milán végig mellettem volt, ahogy Dávid, Detti mellett és furcsa módon Krissz Zsófival töltötte a szilveszteri buli nagy részét. Most van köztük valami vagy csak szimplán jó haverok? Mindegy, majd kiderítem később, amikor Krissz is teljesen józan lesz.

Persze nem piáltak annyit, mivel nagyon jól tudják, hogy a lányokat haza kell kísérni, mert hajnali négy körül nem biztonságos nekik egyedül.

Engem természetesen Milán kísért végig, de mellette még ott volt Dávid is, akit őszintén szólva féltettem, hiszen nem az a kifejezetten pasis típus. Mondjuk Milán szerint meg tudja védeni magát, de én nehezen hiszem el róla, mivel még tesizni se nagyon láttam. Állítólag járt valami karate szerűségre, de erről még Detti, a barátnője sem tud. Érdekes.

Mikor hazaértem aput a fotelben találtam, újsággal a kezében; tuti engem várt haza.

Reggel tök kómásan keltem fel, mivel nem aludtam valami sokat, de azért még elviselhetőbb arcom volt, mint a bátyámnak, aki még csak utánam jött haza. Ha jól hallottam, olyan hajnali hat környékén. Persze gyalog tette meg azt a pár száz métert, mivel ivott és nem vezet.

Reggeli után gyorsan lezuhanyoztam, majd bejöttem a szobámba és most a naplómat írom. Délután pedig Milánnal találkozom.

Rubik gimi

Sziasztok! Ez az év első bejegyzése, amiben a következő részt hoztam! Jó olvasását hozzá! :)

Ez mellett szeretnék mindenkinek Boldog Újévet kívánni! :)

 15.: Merry Christmas

Miután megismerkedtem Milán szüleivel és ő is az enyémekkel annyira gyorsan teltek a napok, hogy már karácsony van. Egyébként apu extra jó fej volt a végén Milánnal, mert rájött, hogy tényleg normális. Nem fog megbántani, mert tényleg szeret és nem csak játszik velem.

A suliban az utolsó tanítási nap december 19.-e volt, azaz péntek. Eldöntöttük, hogy ajándékozni fogunk egymásnak, illetve Gergő bának, ezért osztályfőnökin húztunk neveket még november végén, hogy legyen ideje mindenkinek vásárolni, illetve kézzel készíteni dolgokat. Úgy egyeztünk meg, hogy senki nem mondja el a másiknak ( amit tényleg betartott az osztály, kivételesen )  és majd jellemezni kell az adott személyt. Nekem tetszett ez az ötlet, hiszen ajándékozunk, és még bulizunk egy kicsit.

-          Nos, akit én húztam imádja a piercingeket, és van is neki, fekete haja, kék szeme van……. – Bella ezek szerint Dávidot húzta, ezért ő folytatta

Lassacskán meg volt mindenki, így átadtuk az osztályfőnöknek is az ajándékot, ami egy üveg pezsgőt és egy tollkészlet ( az nálunk mindig kell) és csoki volt.

Én Tomit húztam, aki egy mini focilabdát, csokit és kis bólogatós bábut kapott, engem pedig Zsófi húzott, akitől parfümöt, csokit és egy nyakláncot kaptam. Imádom!

Ezután az osztály bulizott egyet kicsit, de nem vittük túlzásba, mert Erdősi leszedi a fejünket. A lányokkal vittünk sütiket, a fiuk inni hoztak Gergő bá pedig szalvétát. Szerinte ennyi bőven elég neki, mert nagyon nehéz lenne mást elhozni a teremig. Más osztályokban nem is volt buli. A „b”- sek azt mondják, hogy nekik nem is kell ilyen dedós hülyeség, pedig szerintem jópofa volt.

Egyébként úgy beszéltük meg otthon, hogy a szentestét csak a családdal töltjük, az első napját rokonokkal, a második napját pedig én Milánnal. Ez így korrekt, hiszen így mindenki mindenkinél van. Milánnal úgy terveztük, hogy én megyek hozzájuk, mert állítása szerint az anyukája annyi kaját fog főzni, hogy ha nem segítek be, akkor még egy hétig a karácsonyi kaját fogják enni. Na, kösz, most kinézi belőlem, hogy képes vagyok megenni egy fazék nem tudom mit.   

-          Nos, csak annyit szereznék mondani, mielőtt lemegyünk a műsorra, majd úgy eltűntök, hogy januárig nem is látlak titeket, hogy vigyázzatok magatokra, tudjátok, hogy mennyi az elég és lehetőleg egyben és ugyanennyien gyertek vissza a szünet után. Találkozunk január 5-én, addigra mindenki józanodjon ki teljesen. Kellemes szünetet!

Az osztály levonult megnézi a karácsonyi előadást, ami enyhén szólva unalmas volt. Versek, versek hátán, énekeltek párat és ennyi volt. A régi sulimban sem volt jobb a helyzet, de ott legalább volt egy-egy jelenet is.

-          Detti, Debi, megyünk hamburgerezni, gyertek ti is! – hívott minket Zalán

-          Oké, de nem valószínű, hogy eszek is. –nevetett Detti, majd megfogta Dávid kezét

-          Amúgy, hogy jöttetek össze? Mármint Debi és Milán oké, azt tudtuk, de ti? – Márk mindenről szeret tudni

-          Igazából Debinek köszönhetjük. Mindkettőnkkel beszélt, a többi meg jött magától. – mosolygott Dávid, akitől ritkán látni ilyet 

Szerencsétlenségünkre a mekiben ott voltak a „b”-sek is, akik mindjárt megrohamozták a fiukat:

-          Ákos, nem jössz buliba a hétvégén? Nálam lesz! – nyávogott Iza, nem nagy sikerrel

-          Nem, kösz. A srácokkal van programom. – azt hitte megússza

-          De ők is jöhetnek! Nem harapunk ám!

-          Nem, ez egy fiús dolog lesz, nem való lányoknak!- érvelt Tomi, de nem nagyon tudta meggyőzni a lánycsapatot

-          Elhalaszthatjátok! Ez a parti csak egyszer lesz!

-          De nem értetd, hogy más dolgunk van? Nem érünk rá. Milyen nyelven magyarázzuk el nektek? – Márk nem szereti az értetlen lányokat, mert szerinte egy lánynak nem csak szépnek, de okosnak is kell lennie

-          Akkor legyetek csak együtt, senkinek nem fogtok hiányozni! – Kinga megsértődött, de nagyon

-          Akkor most el is mehettek az asztalunktól! – tanácsolta nekik Zsófi, aki feltűnően Krisszre volt akadva

Miután letudtuk a mekis incidenst hazamentünk, ahol én elkezdtem ajándékokat csomagolni. Egyébként Milánnak egy tetkós könyvet vettem, mert tudom, hogy szereti őket, és XXL-es Milka csokit. Remélem nem fog elhízni, hogy ennyi csokit kap. 

Merry Xmas!

Sziasztok!

Mindenkinek Áldott, Boldog, Békés Karácsonyt kívánok sok ajándékkal a fa alatt! :)

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a történetfolytatását, amiből megtudhatjátok, hogy mi baja Debi apjának Milánnal :) Jó olvasást hozzá :)

14.: Szombati nap

Reggel nyúzottan ébredtem fel, de úgy döntöttem, hogy kitartok az mellett, hogy beszélek apuval. Nem mehet így tovább. Tudom, hogy most feltehetőleg egy olyan lányt láttok, aki mindenben a problémát látja; de nem. Én komolyan gondolom Milánnal, és nem értem mi a baja apunak a barátommal. De talán ma megtudom.

-          Sziasztok! – mentem le a konyhába reggelizni

-          Mit csinálsz ma?  - kérdezte a bátyám, miközben letette a pirítóst elém

-          Beszélnem kell apuval – néztem az említett személyre- fontos dologról, aztán nem tudom.

A szokásos teendőim után megcsináltam az ágyamat, majd elkezdtem takarítani a szobámban. Találtam annyi felesleges kacatot, hogy úgy éreztem, egy éve nem volt takarítva. Szeretem a rendet, de nem vagyok az a mániákus, akinél mindennek katonás sorban kell lennie. Szeretem, ha egy kicsit élettel telibb a szobám.  Az egész házban ez a kedvenc helyem, mondjuk szerintem mindenki így van ezzel. Imádok bebújni a kis vackomba és élvezni a semmit tevést, távol mindenkitől. De kanyarodjunk vissza.

Ebéd után felmentem a szobámba, ahova apu is követett.

-          Mit szeretnél reggel óta? – kérdezte, mialatt leült az ágyamra

-          Beszélgetni veled Milánról! – láttam a tekintetében, hogy nem tetszik neki ez

-          Mit csinált az a….

-          Apu; fejezd be! Épp erről akarok csevegni. Mit ártott neked ez a gyerek? Úgy csinálsz, mintha valami ős ellenség lenne, pedig csak a barátom.

-          Nem tetszik nekem, hogy ilyen. Konkrétan olyan vékony, mint te.  Nem hozzád való ez a fiú.

-          Szerinted senki nem való hozzám! Be sem mutattam még, ne ítéld el a külseje miatt. Milán egy normális srác, aki még tiszteli a lányokat. Sosem bántana engem semmilyen téren.

Legalább két órát vitatkoztunk, de nem tudtuk meggyőzni egymást. Apu szerint Milán rossz ember, szerintem meg nem. Teljesen különböző véleményen vagyunk, mint mindig. Tudom, hogy csak félt, hiszen a lánya vagyok, és nem is vagyok annyira idős, de el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó. Lehet, hogy pár hónap múlva kiderül, hogy apunak volt igaza, de az is lehet, hogy nem. Ki tudja? Jelen pillanatban Milán az életem szerelme és remélem az is marad. Apunak próbáltam ezt elmagyarázni, de olyan, mintha egy vaknak magyaráztam volna a színeket. Semmit nem értett meg belőle. Apu egyszerűen képtelen felfogni, hogy kezdek felnőni. Már nem hozhat helyettem döntéseket, nem élheti az én életemet. Nekem kell tanulni saját hibámból és nem a szüleiméből.

-          Tudod Debi, attól félek leginkább, hogy hülyeséget csináltok. Elkapkodjátok a dolgokat és esetleg baj lesz belőle! – jesszus, már ilyenek jutnak eszébe?

-          Apu, remélem ezt te sem gondoltad komolyan. Minek nézel te engem? Nem csinálunk semmi olyat, ami még korai. – ez nekem volt ciki

Miután apu tovább folytatta, a magyarázást erről, elgondolkodtam. Miért néz apám hülyének? 14 évesen nem fogom hagyni magam még Milánnak sem. Igazából még nem is beszéltünk a dologról, de tudom, hogy ő is így gondolkodik, ahogy én. Majd szót ejtünk róla, ha kell.

-          Apu, ezt most tényleg kinézted belőlem? – milyen jó a reakció időm nem?

-          Kislányom én csak azt mondom, hogy……

-          De apu, bízhatnál bennem ennyire. Nem vagyok hülye! Szeretném, ha nem néznél annak!

-          Akkor mutasd be! Egy szót nem beszéltem vele, azt sem tudom ki ez a srác, csak az ablakon keresztül láttam. Akkor, ha én beszéltem vele megnyugszom, addig úgy sem!

Ekkor értettem meg, hogy mit akar apu. Erre ment ki az egész játék.

Felhívtam Milánt, aki annyira parázott ettől, hogy képes lett volna azt hazudni, hogy ő épp Kínában van és bámulja a pálmafákat az Antarktiszon. Azt mondta, hogy menyek át hozzá, előtte beszélgessünk. Na oké, de ezzel már csak az a para, hogy akkor be kell mutatnia a szüleinek. Uhh….

„Gyere át, sürgős!”  - ezt az üzenetet küldtem át Dettinek, aki öt percen belül már nálunk volt.

-          Mia gáz? – kapkodott levegő után

-          Apu meg akarja ismerni Milánt, de ő fél, úgyhogy át kéne mennem hozzá, de akkor be kell mutatkoznom a szüleinek.  Mit csináljak?

-          Akkor most S.O.S tervet alkalmazunk! Van itthon bonbonotok és egy üveg borotok? – láttam a tekintetén, hogy készül valamire

-          Van, ha jól tudom.

-          Akkor kérd el! Csomagolunk!

A barátnőm terve annyiból állt, hogy Milán anyukájának egy doboz bonbont, az apukájának bort viszek. Én addig megcsináltam a hajam és valami elfogadható cuccba öltöztem át. Végül egy fehér pulcsira, egy sötétkék farmerra esett a választásom, és a Converse dorkómra. Kiegészítőként egy pár kis fehér fülbevalót, és egy fekete hajpánt dukált. Nem fogtam össze a hajam, hagytam, hogy a vállamra omoljon.  A smink csak egy kis alap volt, nem akartam, hogy furcsán nézzenek rám emiatt.

A végén két kis ajándék zacsival a kezemben indultam Milánékhoz, hogy aztán hazahozzam őt, bemutatni a szüleimnek.