Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 10.részt, amiben megtörténik a " nagy áttörés"
Ti számítottatok erre?
Jó olvasást hozzá! :)

10.: Megvagy!

Reggel, kómás fejjel nem gondoltam volna, hogy ma még valaki szerelmet vall nekem, így rájövök, ki írta a leveleket.

De kezdjük az elején.

Hulla fáradtan ébredtem fel, mert éjjel a bátyámmal beszélgettem. Tulajdonképpen tök jól eldumáltam vele, bár van olyan dolog, amiben nem értünk egyet; mint például Roland külföldre szeretne menni dolgozni, én viszont azt szeretném ha itthon maradna, és itt keresne munkát.

-          Anyu, már vagy ötven helyen voltam, sehova nem vesznek fel. Minek maradjak itt, amikor nem kellek senkinek? – jó volt korán reggel ezt hallgatni

-          Baj van? –kérdeztem, mivel úgy gondoltam, hogy tudok segíteni

-          A bátyád megint kitalálta, hogy külföldre megy……

-          Anyu, én sem szeretném, hogy elmenjen, de ha nem lát jobb megoldást, akkor muszáj lesz. Roland te meg várj még egy hónapot legalább. Hátha lesz valami.

A reggeli „csete-paté” után sikerült elkészülnöm, majd elindulnom suliba.

Az úton egyedül mentem, de most kivételesen nem zavart, mivel gondolkodni akartam. Elgondolkodtam azon, hogy miért akarja Roland ennyire elhagyni az országot, na meg azon, hogy a levelek írója miért nem fedi fel megát. Egyszerűbb dolgom lenne, ha tudnám ki az.  A végén arra a következtetésre jutottam, hogy ezekhez még reggel van nekem.

Annyira elvoltam magamban, hogy észre sem vettem és megérkeztem a suli elé, ahol kint álltak a többiek.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva

-          Hat! – mondta hangosan Zsófi, amit nem értettem

-          Mi hat? – kérdeztem vissza fura fejet vágva

-          A mai osztálylétszám. A többiek megbetegedtek, vagy szimplán iskolaundoruk van. – taglalta Bella

Ezután már be kellett mennünk, mert becsengettek és elvileg már bent kéne lennünk. Szerencsére a tanár később érkezett, így elő tudtunk pakolni - már aki.  

Az órák nagyon gyorsan elmentek, nem történt semmi izgalmas, csak matekon feleltem, és nyelvtanból írtunk röpdolgozatot, amit rögtön ki is javított a tanár, mert annyira kevesen voltunk. Csak halkan megjegyzem, mindkettő ötös lett.

Nagyszünetben kaptam egy SMS-t Milántól, hogy menjek majd át hozzá, a lecke miatt. Mondjuk nem értem, hiszen simán odaadhattam volna neki facebookon is. Mindegy.

Az órák tovább folytak csigalassúsággal, mintha ez a nap nem is akarna véget érni.

Mikor kiszabadultam a sulinak nevezett börtönből elindultam Milánhoz, akinek az anyukája nyitott ajtót.

-          Csókolom! Milánhoz jöttem….

-          Szia! Biztos te vagy Debóra, ugye? – mosolygott rám kedvesen

-          Igen, én vagyok.

-          Én pedig a Milán anyukája, Emese. Gyere csak beljebb, a fiam már vár téged.

Gyors levettem a cipőmet, azért mégsem illendő máshoz cipőstül bemenni, majd körbe néztem. Egy modern berendezésű földszintes ház volt. Mindenhol élénk színek, és sok-sok apró tárgy.

-          Szia! – léptem be Milán szobájába

-          Szia! – mosolygott, majd kikapcsolta TV-t

Egyébként neki is szép szobája van, bár tele volt ragasztgatva a fal mindenféle kis képekkel. Az összhatás nem volt rossz, csak nekem egy kicsit furcsa.

Mivel Milán hagyta, hogy körbenézzek felálltam és az íróasztalán lévő kis fecniket is megnéztem. Ahogy elsiklott a tekintetem az össze-vissza dobált holmikon megláttam valamit. A levél, amit tegnap Krisztián vett el. Most akkor mi van?

-          Milán, ez…..

-          Igen Debi, én voltam. Végig én írogattam neked, csak megkértem Krisztiánt, hogy hozza oda nekem, mert láttam, hogy az ajtóban állsz. – sütötte le a szemét az osztálytársam

-          Ez most…..

-          Debi, én….. nagyon tetszel, mióta megláttalak és az sem segített, hogy kedves voltál velem. Általában a lányok kikosaraznak engem, ezért nem mertem nyíltan elmondani neked. Féltem attól, hogy elutasítasz. Tegnap viszont elolvastam a levelet és valahogy el akartam mondani, hogy beléd szerettem, de semmiképp nem az iskolában.

-          Milán, te csak színlelted a betegséget, hogy átjöjjek? – esett le a dolog egy pillanat alatt

-          Igen. Másképp nem tudtalak volna rávenni arra, hogy kettesben maradjunk. Mindig veled van Detti velem pedig Dávid.

-          Az, az igazság, hogy tetszik ez, hogy nem vagy egy átlag srác! Végre nem egy nyomulós kihanemén kretén.

-          Ez azt jelenti, hogy…..? – ahogy a szemembe nézett láttam, hogy menyire csillog

-          Igen! – alig mondtam ki ezt a négy betűs szót, már meg is csókolt

Abban a pár pillanatban, amikor összeért az ajkunk, a világ legboldogabb embere voltam. A gólyatábor óta bejön Milán, de mindig úgy gondoltam, hogy neki inkább egy emo lány tetszik. Hát tévedtem szerencsére.  

Rubik gimi

Sziasztok! Hoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :)

9.: Titkos üzenet

Reggel már korán felébredtem, még az ébresztő előtt. Lebotladoztam a konyhába, – szó szerint – ahol Roland már kint volt.

-          Reggelt bátyus! – köszöntem neki egy öleléssel

-          Szia, húgi. Hogy aludtál?

-          Jól, csak egy kicsit álmos vagyok.

Elbeszélgettünk egy darabig, majd elmentem felöltözni, majd sminkelni. Nem vagyok az a fajta lány, aki ezt túlzásba viszi, inkább csak szolidan. Egy szemceruza, szempillaspirál, korrektor bőven elég. A hajammal sem szoktam sokat bíbelődni, kifésülöm, és hagyom hadd omoljon a vállamra vagy összekötöm.

Ma egy csőfarmert egy fekete toppal választottam, kiegészítőnek egy fekete karkötő és fülbevaló.

Egyedül mentem iskolába, mert Dettivel úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk.

-          Sziasztok! – köszöntem mikor odaértem az osztályomhoz

-          Cső Debi! – látom, jó hangulatába van Márk

Mikor beértem a terembe egy levelet találtam a padomon.

-          Ki rakta ezt ide? – néztem körbe, de rajtam kívül csak Dávid, Milán és Detti volt bent

-          Nem én. – mondta Milán, mivel csak rá tudtuk volna fogni, hiszen Dávid velünk jött be – Már itt volt, amikor leültem.

-          Érdekes. – hümmögtem magamnak

-          Mi van benne? – kérdezte Detti, aki már nagyon kíváncsi volt

„Te vagy életem szerelme. Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd. Örökre. Szeretlek. „

   Ajaj, vajon ki lehetett ez? Nem vettem észre semmit, és senkit, hogy tudjam, ki lehet ő.

Arra lettem figyelmes, hogy a tanár becsapja maga mögött az ajtót és elkezdődik az óra. Mondjuk minden szünetben álmodoztam, nem voltam két lábbal a földön.

-          Debóra! – szólt a matek tanár, mire visszatértem a mi világunkba, de egyből elment a kedvem az egésztől

-          Igen?

-          Mond az eredményt! Gondolom, azért ülsz és nézel ki a fejedből.

-          Gondolkodtam!

Éppen utolsó órán méláztam, mikor eszembe jutott egy frappáns ötlet.  

„ Kedves Névtelen!

Sajnos, sejtésem sincs arról, hogy ki lehetsz, de nagyon kíváncsi vagyok rád! Áruld el, hogy ki vagy, adj egy jelet, amiből rájövök, de csinálj valamit!

Debi”

-          Detti, ezt itt hagyjuk és megfigyeljük, hogy ki veszi el. – szóltam a barátnőmnek, majd összepakoltam, mivel kicsengettek.

Láttam, hogy páran bent maradtak, plusz még egy b-s fiú is odament a tanárhoz, majd annak a barátja vette le a kis üzenetet.

-          Ő nem a Krisztián? – néztünk egymásra

-          Ne már, hogy ő lenne az.

-          Márpedig nagyon úgy néz ki.

Ketten sétáltunk hazafelé, de akárhogy kalkuláltunk nem lehet Krisztián mivel neki barátnője van méghozzá a szintén b-s Iza.

Otthon tanultam, majd beszélgettem Rolanddal. Régen volt már, hogy csak leültünk és dumáltunk. Mióta volt egy kisebb ügye a rendőrséggel anyuék elég furcsán viselkednek vele. Nem tudom mi lesz ebből, de egy kis randalírozás nem hiszem, hogy hatalmas bűn lenne. De ki tudja?                                                                                                                                          

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a történet folytatását, amiben a szecskaavatót írom le. Jó olvasást hozzá! :)

8.: Szecskaavató

Reggel izgatottan ébredtem fel, hiszen ma van a szecskaavató napja. Ilyenkor nincs tanítás, csak az első négy óra van megtartva, ami nem annyira vészes.

-          Roland, odaadod a régi focimezedet? Szecskaavatóra kell! – mentem be a bátyám szobájába, de szegény srác azt sem tudta hol van hirtelen, mivel akkor ébresztettem föl

-          Mi? Reggel van…..

-          Tudom, hogy reggel van. Ezért kéne a mez.

-          Minden kell? – sétált a szekrényéhez

-          Miért, mi van hozzá? – látszik menyire étek a focihoz

-          Póló, nadrág, sípcsontvédő, kapuskesztyű…..

-          Jézusom, nem kell egy hadi felszerelés. Van olyan hosszúszárú zoknid? Mármint az a bigyusz, amit fel szoktak húzni?   

-          Itt van minden válogasd ki, ami kell. Ki vannak mosva nyilván, nyugodj meg.

Miután kimentem a szobájából felöltöztem egy normális cuccba, mivel nem terveztem pizsamában vagy focis ruhában menni. Az első négy órán sem fogunk tanulni, hanem a táncot gyakorolni a tesi teremben, tehát nem kell könyvet vinnem.

-          Debi! Ideje lenne indulni, ha nem akarsz elkésni!- kiabált fel apu

-          Megyek!

Miután sikeresen beértem az osztályba, leültem Detti mellé és beszélgettünk.

-          Hallod, tegnap askon valaki olyat írt nekem, hogy tetszem neki, de nem mer közeledni hozzám. Ez most mi akkor?  - panaszolta a barátnőm

-          Mit írtál vissza?

-          Hát, hogy névvel írjon és beszéljük meg. Erre ő megint írt, hogy nem mert, ismerem. Az agyamra megy! Ki lehet az? – láttam Dettin, hogy tényleg érdekli, de nem mertem neki mondani, hogy sejtem ki lehet az

-          9/a gyertek a tornaterembe! – jött be az osztályfőnökünk, ezért nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést.

Elkezdtük próbálni a táncot, ami folyamatosan röhögésbe ment át, mivel mindig elrontottuk. Egyébként annyit kell róla tudni, hogy az elején a lányok fociznak, vagyis csak rugdalják a labdát egymás után a kapuba és közben fura mozdulatokat tesznek, a fiuk egy-egy gereblyével, ásóval vagy kinek mi jutott dolgozik, miközben egy betanult koreográfiát csinálnak, majd utána jön egy közös tánc, majd Zalán és Márk vállára áll Bella. Kicsit nehéz volt összerakni egy hét alatt, de megoldottuk. Már csak abban reménykedem, hogy nem rontjuk el sehol.

-          Jól van, ügyesek vagytok, menjetek átöltözni. Minden értéket rakjatok bele a táskátokba és azt vigyétek föl a szekrényetekhez. Nem szeretném, ha bármi eltűnne, vagy megrongálódna! – szólt Gergő bá   

A lányokkal egymást sminkeltük az öltözőben, pedig elvileg a focistákra nem is nagyon kell. Mindenkire csak egy kisalapozó és egy halvány szemhéjpúder került a mezéhez illő színben. Az enyém kék és fekte volt, így kék lett.

Mikor kivonultunk a terembe mindenki tapsolt nekünk, majd mikor elkezdtünk táncolni kiabáltak is. Nagyon hülye feladataink voltak, mint például wc papír zombi, almaszedés egy vízzel teli vödörből, szájjal, vonatozás törpejárásban, és még ilyen hasonló dolgok.

Jól szórakoztunk mindannyian, de el is fáradtunk. Volt eredményhirdetés is:

-          Az idei év szecskakirályai a 9/a osztály! Gratulálunk nekik, a nyereményük egy nagy tál gyümölcs, és természetesen a trófea! – mondta ki az igazgató

Az öltözőben visszavettük a hétköznapi ruhánkat, majd mindannyian hazamentünk, a gyümölcsosztás után.

-          Sziasztok! – kiabáltam el magam a lakásban

-          Szia! Milyen volt? – hát igen, ez a bátyám

-          Szuper! Mi lettünk a győztesek, és még egyszer el kellett táncolnunk a táncot, mert követelték! Elfáradtam, de nagyon jó volt.

Ezután eljöttem a szobámba naplót írni, de most megyek, mert lassan elalszom.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 7.részt, amiben egy hétvégét írok le. Jó olvasást hozzá! :)

7.: Mozi

Reggel már korán felkeltem csak azért, hogy időben elkészüljek a mozira. Tudom, hogy csak délután megyünk, de akkor is. Egy lánynak sok idő kell az elkészüléshez.

-          Reggelt’ – köszöntem már korán reggel

-          Szia!  - tömte magát Roland

A  napom nagy részt azzal töltöttem, hogy segítettem anyunak, na meg persze azzal, hogy a bátyámnak segítettem takarítani a szobáját. 

-          Húgi, ugye nem volt programod? – kérdezte takarítás kellős közepén Roland

-          Csak délutánra van.

-          Akkor jó!

A pakolás eltartott egész délelőtt; nem értem, hogy lehet ekkora kupi egy szobában. A legjobb része a dolognak az volt, amikor megtaláltam az íróasztalát és a foteljét. Nagy kihívás volt, de sikerült.

-          Magadtól álltál neki vagy anyu kényszerített? – miért is kérdeztem meg…

-          Persze, hogy anyu volt. Szerintem ez csak egy kis rendetlenség, szerinte bomba robbant ide. – nevetett fel

-          De sikerült megtalálnunk mindent, szóval volt valami haszna is. Viszont most itt hagylak, mert el fogok késni.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy kényelmes ruhát: egy csőfarmert, tornacipőt, egy laza fehér pólót és egy farmerdzsekit, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Feltettem egy halvány sminket és már indulásra kész voltam. Röpke egy óra volt az egész.

-          Szia! – köszöntem a kapunkban ácsorgó Milánnak

-          Szia! – mosolygott rám – Indulhatunk?

-          Nem is mondtad, hogy megvársz….

-          Tudom, gondoltam ne menj egyedül, meg hát nem lakunk messze egymástól, akkor miért ne. Amúgy Dettivel és Dáviddal ott találkozunk, ők megveszik a jegyet nekünk is.

Az úton sokat beszélgettünk, ami fura, mert nekem nem igen voltak eddig fiú barátaim. Nem mondom, hogy sosem volt, de ritka eset, hogy nem lányokkal voltam. Jobban szerettem a csajok társaságát, a srácok között kicsit kívülállónak éreztem magam, főleg, amikor elkezdtek fociról beszélni. Nem vagyok nagy sportember, tudok pár csapatot és játékost. Senki ne kérdezze meg tőlem, hogy xy melyik csapatban játszik, mert nem fogom tudni.

Tudom, hogy sok lány próbál bevágódni a fiuknál azzal, hogy ő bizony ért a focihoz, tud is játszani; de én nem vagyok ilyen. Ha így nem vagyok jó neki, akkor sehogy sem leszek az. Az utolsó kapcsolatom után megfogadtam, hogy soha többé nem fogok megváltozni más miatt. Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mintha egy csomó tapasztalatom lenne, - pedig nincs.

Miután sikeresen elgondolkodtam, nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok, ezért Milán állított meg a mozinál; én simán tovább megyek.

-          Min gondolkodtál ennyire? – nevetett Detti

-          Semmi, nem érdekes….

-          Menjünk be srácok, nemsokára kezdődik a film! – szólt Dávid, akinek fura m,ódon most nem lógott a szemébe a haja annyira, mint szokott

Jó volt a Twilight, még a fiuknak is tetszett, ami nagy szó. De tényleg, végig figyeltek és nem akartak kimenni vagy aludni. Bár Milánon néha láttam az unalom jeleit, de nyilván ez egy csajos film, nem várhatjuk el tőlük, hogy minden momentumot élvezzenek.

A film végén én Dettivel mentem haza, mert csak ketten akartunk lenni egy kicsit. Milán viszont ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen minket, ezért jött Dávid is, de tisztes távolságból követtek csak minket. Azért jó tudni, hogy figyelnek ránk és sötétedés után nem engednek el egyedül minket. Jó látni, hogy vannak még normális fiuk is a világon.

-          Megjöttem! – kiabáltam el magam az ajtóban

-          Remélem nem egyedül jöttél! – ért be az előszobába apu, aki eddig a nappaliban volt és várt rám

-          Dehogy. Dettivel jöttem volna, de Milán ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérjen így jött Dávid is. Úgyhogy nem kell félned négyen jöttünk!- mosolyodtam el, majd felmentem a szobámba

Ennyi volt a nap, viszont most megyek, mert látom, hogy Detti írt facebookon.