Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben már Alex Amandához költözött. Jó olvasást hozzá! :)

16.: Welcome to my home

A haza utat követő nap olyan gyorsan elszállt, hogy nem is érdeme s róla beszélni. Nem történt semmi érdekes csak vártam a mai napot, hogy Alex végre ideköltözzön. Tudom, hogyha minden jól megy, akkor ez csak egy átmeneti lakás lesz, hiszen, akkor veszünk egy közöset.

Reggel már vidáman keltem fel, pedig tudtam, hogy ma be kell mennem a céghez is, mert jó rég nem láttam, hogy mi folyik odabent.

-           Jó reggelt főnök! Hogy van? Milyen volt az út? Jól érezte magát? – komolyan, miért kell ennyire nyalniuk? Úgy sem adok fizetésemelést.

-          Köszönöm szépen, minden szép és jó volt, de ez egy munkahely, ahova nem bájcsevegni jöttem be, hanem gyorsan papírokat átnézni. – vettem fel egyből a kemény üzletasszony arcomat

Kár volt azt mondanom, hogy gyorsan nézem át a teendőket, ugyanis annyi volt, hogy nem látszottam ki a papírhalmok mögül. De büszkén jelentem, hogy délutánra végeztem vele, már csak az volt a gond, hogy a munkában megfeledkeztem az időről és majdnem elkésem.

-          Szia, kicsim. Régóta vársz? – csókoltam meg Alexet az ajtóban  

-          Nem, most értem ide, ebben a pillanatban akartam csengetni. – mosolygott rám, majd bementünk a lakásba

-          Szép lakásod van! Annyira más, mint az enyém volt. – nézett körbe azonnal

A cuccai nagy része már nálam volt, csak pár bőröndöt és táskát hozott magával. Gondolom a legfontosabb ruhái voltak benne és könyvei.

-          Gyere, körbevezetlek a lakásban, nyugodtan hagyd itt a cuccaidat, majd felvisszük őket.

-           Oké, a többi cuccom?

-          Felvittem a vendégszobába, mert arra gondoltam, hogy ott te tudnál tanulni, és egyben lehetnének ott a ruháid is, csak a fontosabb dolgokat pakoljuk be a szobámba, így megmarad mindkettőnk függetlensége. Vagy így rossz lenne neked? – hogy bírtam ezt elmondani egy levegővel?

-          Ugye nem fogok külön aludni? – vágott hülye fejt, mire elnevettem magam

-          Nem, csak a cuccaid lesznek ott. Oké?

-          Nekem megfelel, legalább nem kell egymást néznünk, ha összekapunk valamin. – jól kezdi

-          Nem vagyok olyan elviselhetetlen alak! Csak azért mondtam, mert így neked egyszerűbb lesz tanulni. Nem fogok bejárkálni semmiért, te sem fogsz zavarni ha dolgoznom kell. Bár nagyon ritkán hozom haza a munkát.

Megmutattam neki mindent a lakásból, még a legeldugottabb kis zugokat is, hátha nem fog megtalálni, ugyanis szokásom a ház legeldugottabb részeibe menni, amikor dolgozom.

-          Tényleg jó nagy házad van!

-          Kell JPS vagy egy térkép? –kérdeztem tőle, mire először fura fejet vágott majd leesett neki

-          Hát persze!

Elkezdtünk pakolni a szobába, ahol az ő cuccai lesznek, majd nálam is elhelyeztük a fontosabb dolgait. Később átadtam neki a kulcsot, de előbb figyelmeztettem néhány szabályra; na ja, velem még a lakásban sem egyszerű, pedig az ne munkahely.

-          Alex van néhány dolog, amit be kell tartanod neked is, mint mindenkinek, aki ebbe a házba jön.

-          Mi lenne az?

-          1. Ne hagyj kupit magad után. Ha eszel, akkor mosd el magad után a tányért, és rakd a helyére. 2. Ne csinálj átjáró házat. Nem szeretem, ha vendégek jönnek, mennek a lakásban. Ja és szólj, ha valakit meghívsz ebédre vagy bármi ilyen jellegű dologra. Nem nagyon szeretem a váratlan vendégeket. Mármint munka után jól esik lezuhanyozni és smink nélkül egy lenge kopott ruhában mászkálni, ellenben nem szeretem, ha mások így látnak. Nem vagyok az, az itthon nem törődök magammal lány, de akkor is. 3. Mivel most már egy háztartásban élünk és nem vendég vagy itt, neked is be kell szállnod a házimunkába. Nyilván nem fogom azt mondani, hogy mosogass, de a fűnyírás és a kert a te feladatod lesz,de csak a tanulás után; azt nem akarom, hogy elhanyagold. –jobban reagált, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy hülyének fog tartani, de nem.

-          Nyilván nem hagyok kupit és nem csinálok átjáró házat a lakásodból, és az is természetes, hogy kiveszem a részem az itthoni munkából. ezt nem is kellett volna mondanod.

-             Akkor rendben van. – mosolyogtam rá, mire megcsókolt és az ágy felé vezetett

Hát nem telt sok időbe, az ágyat már fel is avattuk.  Úgy döntöttünk, hogy mára elég a pakolásból és inkább egymással leszünk elfoglalva.

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben már hazarepülnek. Jó olvasást hozzá! :D

15.: Last day

Eljött a szigeten töltött utolsó nap. Ahogy egyre jobban közeledtünk ehhez a naphoz, egyre jobban féltem tőle. Nem akarom itt hagyni ezt a csodás helyet. Annyira gyönyörű itt minden. Gondolataimból újra Alex ébresztett föl, méghozzá egy csókkal.

-          Min gondolkozol megint? – mosolygott azzal az ellenállhatatlan mosolyával

-          Csak azon, hogy nem akarok elmenni. – nevettem

-          De összeköltözünk és minden ugyanolyan lesz, mint itt. Jó, nyilván nem lesznek ilyen pillanataink, nem mehetünk le a tengerbe, amikor csak akarunk, nekem ott lesz az egyetem, neked meg a munka, de akkor is.

Nem sokáig voltunk ágyba, mert ki akartuk használni ezt az utolsó napot. Nem szerettük volna, ha kárba veszik akár egy perc is.

Kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem és elmentem sminkelni. Ezután elmentünk egy pékségbe, ahol megvettük a reggelinket és elfogyasztottuk, miközben a parton sétálgattunk. Reggeli után úgy gondoltuk, hogy most már kellőképpen felmelegedett a tenger és mehetünk úszni. Sokáig szórakoztunk a vízben, csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindketten éhesek vagyunk. Elindultunk kajálni a legdrágább és legfinomabb étterembe, ami csak a szigeten van. Végül egy tenger gyümölcsei tálat kértünk, ami annyira finom volt, hogy azt nem lehet szavakkal leírni.

-          Egyébként otthon szoktál főzni? –kérdezte hirtelen Alex ebéd közben

-          Nem nagyon. Adam mellett még főztem, de egymagamra mi értelme van? Inkább beülök egy mekibe salátát enni vagy nem tudom. Ha majd beköltözöl, akkor nyilván megint elkezdek főzni.

-          Mi tudsz a legjobban?

-          Nem tudom, igazából, ha jó az alapanyag és van időm, akkor mindent elkészítek. Te mit szoktál enni otthon?

-          Amit anyu csinál. De komolyan, fogalmam nincs, hogy miket dob össze se perc alatt, de állati finomak.

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy jól esne egy kis séta az erdőben. Nem sokáig mentünk be, hiszen nem tenne jó a sziget hírnevének, ha két ember eltűnne a dzsungelben. Lassan visszaindultunk a bungalókba, majd lassan elkezdtünk készülni, mivel már majdnem indulni kellett. Még volt pár óránk, de nem akartunk mindent az utolsó pillanatra hagyni, különben is, el kell búcsúzni a szigettől. Na, jó ha ezt most Alex látta volna, feltételezem, hogy még azon is elgondolkodott, hogy velem marad-e és arról is, hogy komoly kezelésekre van szükségem.

-          Kicsim, még egy séta? – kérdezte, mire én a nyakába ugrottam

-          Menjünk!

Most nem sokat sétáltunk, mert vissza kellett érnünk és még a reptérre is ki kellett mennünk.

-          Akkor, induljunk Amanda, mert tényleg le foguk késni a gépet, ami normál körülmények közt nem érdekelne, de mivel tanulnom kell…. 

-          Értem én, a hivatás az első.

Egy géppel indultunk útnak, majd egy helyen szálltunk le. Otthon a barátaink már vártak ránk, így egy rövid búcsú után indultunk csak haza.

-          Na, milyen a srác? Kedves? Aranyos? – faggattak ki a lányok, immár otthon, a lakásomban

-          Eszméletlen. Annyiit lehet vele nevetni, de komoly dolgokról is lehet vele beszélgetni. Egyszerűen szeretem.

Még jó sokáig beszélgettünk a csajokkal, épp, hogy elmentek már hívott is Alex. Azt akarta megtudni, hogy mit kell hoznia. Holnapután pedig már költözik is. Úgyhogym egyek pakolni a szobámba.  

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Egy hónap kihagyás után itt van az új rész, ami már az utolsó előtti napot írja le.Jó olvasást hozzá! :D

14.: Utolsó előtti nap

Holnapután megyünk haza. Az elején még úgy voltam, hogy nem is akarok itt lenni, a következő géppel megyek haza. De ahogy landoltam a géppel már más volt a helyzet, főleg most, hogy itt találtam meg a boldogságot.

Úgy döntöttünk reggel, hogy most összepakolunk és az utolsó nap csak a miénk lesz és nem a pakolással bajlódunk.

-          Alex, segítsek összepakolni? – kérdeztem nevetve mivel már vagy tíz perce szenvedett a ruhahajtogatással

-          Aha, jó lenne, köszi. – csókolt meg majd odaengedett

-          Nem azt mondtam, hogy ülj le és nézz engem, hanem azt, hogy segítek! – tipikus pasi, csak a kibúvókat keresi

-          Jól van, na.

Hamar kész lettünk a bőröndjeivel, mert nm volt annyira sok cucca, ahogy nekem sem. Nem hoztunk sok holmit, mert úgy gondoltuk, hogy majd veszünk itt ha kell.

Kint hagytuk, ami másnapra kell, tehát a fürdőcuccokat és a ruhákat holnapra. Mivel szeretem átlátni a dolgokat külön, rendszerezve raktam el még Alex dolgait is, és ebbe nem volt beleszólása. Szerintem mindennek meg van a helye még a nyaralás alatt is. Nem azt jelenti a vakáció, hogy elhanyagolhatjuk önmagunkat és a teendőinket és teljesen megfeledkezhetünk a világról. Na, jó Alex szerint pont ezt jelenti, de mindegy. Azért jövünk ki ilyen jól, mert kiegészítjük egymást. Ő az, aki mindig megnyugtat és leállít, ha a munkára gondolok még ilyenkor és én vagy az, aki helyre teszi, ha túl felelőtlen lenne.

-          Amanda, akkor azonnal a te házadba megyünk, vagy külön? – kérdezte mikor már az én bungalómban pakoltunk

-          Az enyémbe és azután mindketten az én kocsimmal megyünk hozzád, ahol összeszedjük a cuccaidat

-          Annyira várom már, hogy összeköltözzünk. Te nem? – mosolygott rám

-          De várom, csak félek tőle. Tudom ,hogy te nem vagy olyan mint Adam, de akkor is. Azóta te vagy nekem az első.

-          Megértem, de nem kell ettől tartanod.

Erről nem beszéltünk sokat, mivel egyikünknek sem tesz jót az Adam téma. Bennem feltépi a régi sebeket Alex pedig agresszív lesz, ami rá nem jellemző. Tudom, hogy milyen volt vele, ezért tartok az összeköltözéstől, de mégsem. Alex valahogy teljesen ellentéte a volt férjemnek, már a kezdetek óta.

Pakolás után kimentünk a partra, ahol még jó melegen sütött a nap, de már lehetett napozni is, így kifeküdtem a Napra.

-          Le fogsz égni! – szólított meg valaki a hátam mögül, aki nagyon nem Alex volt

-          Nem fogok, már megszoktam. – válaszoltam neki

-          Dehogynem, túl fehér vagy! – most már kíváncsi voltam így felnéztem rá, egy húszas éveiben járó fiatalember állt előttem

-           Helló! Josh vagyok! – mutatkozott be

-          Helló!  Amanda! – fogtam kezet vele

-          Húha, te aztán kemény nő lehetsz az életben, ezt a kézfogás alapján gondolom így. – most udvarol nekem?

-          Az üzletasszonyoknak muszáj keménynek lenniük! – válaszoltam – Ne haragudjon meg, de van barátom! – kezdtem kínosnak érezni, nem kell, hogy Alex megsértődjön rám és ne költözzön hozzám

-          Gondoltam. Nos, akkor, viszlát. – ment el, mire megkönnyebbültem

-          KI volt ez az alak? – ért hozzám a barátom

-          Nem tudom, csak idejött

Ezután bementünk a már kellemes vízbe és órákig csak szórakoztunk abban. Tudtuk ,hogy ez az utolsó előtti nap amit ezen a szigeten töltünk, ezért kihasználtuk.