Rubik gimi

Sziasztok! Boldog Újévet mindenkinek!

Huh, elég régen volt rész, amit nagyon röstellek, de egyszerűen semmire nem maradt időm mostanában. Viszont most itt van az 52. rész, amihez jó olvasást kívánok! :) 

52.: Elég volt

Igazam lett azzal kapcsolatban, hogy Erdősi íratni fog és kegyetlenül ordítani. De kezdjük előröl.

Reggel már korán fent volta, mert úgy éreztem, hogy muszáj még egyszer átnéznem a magyart, mert a boszinál sohasem tudni, lehet, hogy még az is kéri, ami nincs a tankönyvben sem. Ki tudja?

-       Hát te? Mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte a tesóm, amikor lementem a konyhába reggelizni, amit nem szoktam, de most éhesnek éreztem magam

-   Erdősivel leszünk magyaron és átnéztem. – adtam a logikus magyarázatot, ami, mint utólag kiderült csak nekem volt az

-     Most komolyan; más mindent megtesz még öt perc alvásért, te meg felkelsz hajnalok hajnalán, hogy tanulj. Azt hiszem hivatalosan is meg vagy húzatva!

-     A boszi nem fog megkegyelmezni nekünk, attól, hogy nincs Álmos tanárnő. És nem szeretnék egy egyest, mert nem tudom az anyagot.

Reggeli után már majdnem fél nyolc volt, így kimentem a kapunk elé, ahova pont ekkor érkezett Milán is.

-          Szia! Hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem még várnom kell rád….

-          Már hajnalban fent voltam, átnéztem a magyart….- ismételtem már sokadszorra

-          Minek? Vagy tudod, vagy nem. – éljen a kulturáltság

-          Például, hogy legyen fogalmam az anyagról és ne csak makogjak!

Séta közben egy csomó olyan dologról beszélgettünk, ami igazából nem is fontos, de valahogy előkerült, mert…. nem is tudok miért. Ilyen volt például a tovább tanulás vagy a matekdolgozat, amit múlthéten írtunk.

Ahogy odaértünk a többiekhez már nagyban ment a beszélgetés a tegnapi nem tudom miről. Komolyan, csak én szoktam tanulni?

-       Készültetek magyarra? –kérdeztem szinte köszönés nélkül

-   Nem, miért készültünk volna, úgysincs Álmos egész héten. – nézett annyira hülyén Ákos amennyire csak tudott

-    Mert mondjuk Erdősivel leszünk és tuti íratni vagy feleltetni fog. – mindegy, én tanultam, mondjuk nem szeretném ,hogy a többiek egyest kapjanak

Amint bementünk az épületbe Erdősi elordította magát, ami most mondjuk csak egy figyelmeztetés akart lenni, de így is félelmetesre sikerült. Közölte velünk, hogy mire jön mindenki üljön a helyén és legyen elől a felszerelése. Mondjuk csak harmadik óránk lesz vele, de mindegy.

-  Jó reggelt kívánok! – köszönt Kemény tanár úr, majd belekezdtünk a matekórába, ami természetesen feleléssel kezdődött

-      Rendben, akkor Kis a táblához, a többiek a 3523. feladatot oldják meg a feladatgyűjteményben, ha kész, akkor tovább.

-      De tanár úr, nekem nem volt időm készülni, mert focimeccset néztem.

Na, ennyi kellett, Kemény bedühödött és azon kívül, hogy Tominak egyest adott mi is jegyre csináltuk a feladatokat a táblánál. Mondjuk én négyest kaptam, ami matekból már nagyon is jó, tekintve, hogy én inkább a betűkkel vagyok jóban.

Ezután töri volt Fekete tanárnővel, amin csak simán továbbmentünk az anyaggal, de aztán jött a magyar óra, ahol Erdősi engem igazolt, mert írtunk, és ha ez még nem lett volna elég folyamatosan visszakérdezgetett. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tanult szinte senki, csak pár ember, ezért próbáltam segíteni, de nem nagyon tudtam, mivel Erdősi járkált. Hát, ez is szépen sikerült az biztos.

A nap többi része annyira hamar elment, hogy észre sem vettem.

Amikor hazaértem szokás szerint tanultam, most pedig megyek Facebookra, mert Detti írta, hogy S.O.S menjek. Remélem nincs gond. 

Rubik gimi

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész és talán sokan azt hittétek, hogy nem fogom folytatni, de az az igazság, hogy nem fogom abbahagyni, amíg van rá igény. És a statisztika nekem azt mutatja, hogy sokan kíváncsiak vagytok még a blogomra, ezért végre összeszedtem magam és elhoztam az 51. részt is. Sajnálom, hogy ennyi időt kihagytam, de egyszerűen se ihletem, se energiám végképp időm nem volt és ahogy már sokszor írtam, egy összekapkodott részt nem szeretnék elétek tárni. Az elmúlt hetekben egy kicsit besokalltam és a nap végére nem volt kedvem semmihez csak ahhoz, hogy lefeküdjek aludni. Talán páran átéltétek azt a helyzetet, főleg végzős gimisek és főiskolások, hogy milyen az, amikor az ember reggel nyolctól este hatig- hétig tanul és még akkor sem érzi 100%-nak a tudását. Most sajnos én is így voltam ezzel és ezért tűntem el. 
Még egyszer, nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, de úgy érzem ez a kis szünet kellett, ahhoz, hogy ne laposodjon el a történet. 
A kis monológom után pedig jöjjön a várva-várt 51.rész! :)

51.: Félév

A tizenegyedik félév is elérkezett hozzánk, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb időnk van mindenre.

Amikor reggel felkeltem Milán ott volt mellettem, ami megnyugtatott a rossz álmok után. Egész éjszaka rosszul aludtam pedig a Dórás ügy már lezárult.  Dórát közmunkára ítélték, illetve egy jó ideig nem mehet Milán közelébe, de az enyémbe se. Mondjuk az utóbbit anyuék kérvényezték, hiszen attól, hogy most „elfoglalt” lett, nem akadályozta volna meg abban, hogy ártson nekünk. Mégis rossz álmaim vannak miatta.

-        Megint rosszul aludtál? – kérdezte álmosan Milán

-       Igen, de nincs semmi gond.  Készülődjünk, mert Álmossal lesz az első óránk és ki fog akadni.  – keltem ki az ágyból 

-       Már korán reggel kezded? – nézett kölyökkutyaszemekkel arra utalva, hogy nincs kedve a sulihoz

-    Milán, megígérted, hogy az az egyetlen alakalom volt, amikor nem mentünk iskolába. Én sem szeretem, főleg Álmos hülyeségeit, de muszáj elmennünk. Erdősi szerintem így is elég pipa már Dóra miatt.

-       Jó, tudom, csak legszívesebben veled maradnék egész nap.

Miután sikerült kiimádkozni az ágyból és egy normális szerelést ráerőltetni megreggeliztünk, majd elindultunk a suliba, ahol a többiek már ott voltak.

-        Sziasztok! Elvileg nem lesz Álmos egész nap, mert valami dolga akadt, de sajnos meg lesz tartva a magyar.  – köszöntött minket Rami

-         Ki lesz velünk? –kérdeztem, de mélyen sejtettem a választ

-        Elvileg Erdősi. – sóhajtott lemondóan Zsófi

-     Mondtam, hogy nem kell bejönnünk ma sem. Most miért lett volna baj, ha otthon maradunk? - kérdezte Milán egy kis felháborodottsággal

-       Ezt már megbeszéltük és nem vagyok hajlandó vitát nyitni róla. – lehet, hogy kicsit keményebben szóltam oda, mint szerettem volna, de legalább így megérti

-       Uhh, valami gáz van köztetek?  - pislogott Bella, a hangszínem miatt

-   Nem, nincs semmi, csak mostanában sok dolog összejött. Pár napja mindketten feszültebbek vagyunk a kelleténél.  – mondta Milán helyettem, én pedig nagy hálás voltam, hogy nem haragszik rám

-       Tudunk segíteni? – érdeklődött kedvesen Zalán, miközben eltette a telefonját

-    Köszi, de nem kell, majd megoldjuk ezt is valahogy. – válaszoltam a tőlem telhető legszebb mosollyal

-       Rendben, de ha bármi kell, csak szóljatok! – szólt hozzá Márk is

Annyira jó látni, hogy az osztálytársaink, barátaink mellettünk állnak még akkor is, ha nem tudják, hogy miről van szó. Tudnak valamennyit Dóráról és erről az egész abszurd helyzetről, de ők nem mentek keresztül rajta. Viszont megértik, hogy miért vagyunk most egy kicsit idegesebbek, ami már nekünk nagy segítség. Persze először mind azt hitték, hogy csak túlreagáljuk a helyzetet, de később rájöttek, hogy nem, főleg, hogy Erdősi is foglalkozott az üggyel.

-        Srácok, be kéne menünk, mert két perc és csengetnek. Erdősinél meg nem jó késni. – szólalt meg Dávid megtörve a csendet

-       Tényleg a boszival leszünk! – eszmélt rá Kristóf

Miután bementünk az épületbe és az osztályba, mindenki leült a helyére, mert korán reggel senki nem akarta kiborítani az igazgatóhelyettes-asszonyt, aki – hát valljuk be- nem a legkedvesebb nő a világon, sőt.

-          Jó reggelt mindenkinek! Üljetek a helyetekre és kezdjük az órát! – jött be Erdősi a terembe

-     Jó reggelt! Muszáj tanulni? – ezt a merész kérdést Ákos tette fel, akinek nincs vesztenivalója, hiszen, ha kirúgják focizni fog, legalább is állítása szerint

-     Ákos, nagyon vicces vagy! Attól, hogy nincs itt a szaktanár nem rátok tartozó ok miatt, még le lehet adni a tananyagot és le is fogom. Füzetet elő! – üvöltötte az utolsó mondatot olyan hangerővel, hogy azt hittem a dobhártyám kiszakad

Mondjuk viszonylag hamar elment az óra, tekintve, hogy 40 percig csak diktált Erdősi.  Szünetben váltottunk egy-két szót és azt találgattuk, hogy mi van Álmossal. Soha nem szokott hiányozni vagy akár elkésni, most viszont nem jött be és egyes rémhírek szerint egész héten nem lesz.  Komolyan, már egy óra után visszasírom a nyelvtan huszár – irodalommániás tanárt. Erdősivel nem lehet kibírni 45 percnél tovább, kivéve, ha nem a suliról van szó, ahogy legutóbb, amikor Milánnal bent jártunk nála a Titkok Kamrájába, akarom mondani az irodájában.

A második óra egy angol volt Fogl tanárnővel, ami nekem most kínszenvedés volt, ahogy az egész osztálynak, mivel összevont óra volt a B-sekkel, mert nem volt Fox tanár úr sem.  Természetesen a B-s lányok megint kiszemelték magunknak Milánt és Krisszt, akik szépen szólva és cenzúrázva tettek arra, amit mondott a három kis…

-          Nem fognátok be a szátokat?  - fakadt ki óra közepén Rami, aki köztudottan nem bírja őket

-          Neked mi bajod? Nem is hozzád beszélünk! – nyávogta Anita, miközben a rágóját csattogtatta

-    A baj, az ott kezdődik, hogy órán vagytok és nem szünetben! Elhiszem, hogy a fiuk jobban érdekelnek titeket, de éppen a függő beszédről tanulunk, ha nem vettétek volna észre. Legyetek szívesek és fejezzétek be a beszélgetést vagy egy egyes, igazolatlan óra és egy-egy szaktanári kíséretében vonuljatok ki a teremből. Köszönöm! -  zárta rövidre a témát a tanárnő

-        Chh…. – fújtatott Iza, akinek kb. annyi esze van, mint egy marék lepkének

Ezután tesi óránk volt, ahol inkább az osztályfőnöki teendőkkel foglalkoztunk, mert kicsit el vagyunk maradva és egy csomó dolog volt, amiről tudnunk kellett.

Amikor végre kicsöngettek bioszról megváltás volt kijönni a suliból. Alapvetően szeretek ide járni, csak hát azért nem minden álmom bent lenni egész nap.

-          Nem jöttök el moziba?  - kérdezte Tomi miközben kiléptünk a suli kapuján

-          Szívesen mennék, de tanulnom kell. – mondta Milán, amit először nem hittem el

-          Hogy mit szeretnél csinálni? – kérdeztem vissza

-          Moziba menni. De e helyett inkább leülök veled tanulni, mert nem akarok megbukni. – olyan ártatlanul nézett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga  

Amikor hazaértünk felmentünk a szobámba és egész délután csak magoltunk és magoltunk. Ha holnap is Erdősi lesz magyaron, tuti íratni fog a mai anyagból, ami nem lesz kellemes.

Éljenek azok a jó kis magyar órák!

Rubik gimi

Sziasztok! Megérkezett az 50.rész is, amiben Erdősi másik oldala is megmutatkozik. Jó olvasást hozzá! :)

50.: Rend

Erdősi hangja annyira beborította az irodát, hogy egy fél percig biztos nem tudtunk megszólalni. Nem tudom, hogy Milán miért hallgatott, de én azért mert nem tudtam eldönteni, hogy mi idegesítette fel jobban: az, hogy Milánnak volt már kisebb gondja a rendőrséggel, vagy az, hogy valaki bejutott a Rubikba. Mondjuk nekünk egyik változat se túl jó.

-          Ki tud róla még rajtunk kívül? – kérdezte végül kicsit halkabban

-       Csak a szüleink. Nekik viszont muszáj volt elmondani, mert Debiék háza előtt is volt a lány. Nem akartuk beavatni a rendőrséget, mert akkor tuti engem is elővesznek, holott nem csináltam semmit. – végre megjött Milán hangja is

-    Értem, de ezt nem fogom annyiban hagyni, az sem érdekel, ha egyenesen a börtönbe viszik a lányt. Milán nem tudom, hogy mi fűz téged hozzá, és nem is érdekel, viszont ha még egyszer meglátom itt, nem állok jót magamért.

Még egy darabig elbeszélgettünk a továbbiakról, hiszen Erdősinek ez beillett egy komoly detektív feladattal. Annyira elment az idő, hogy fel sem tűnt, hogy becsöngettek – legalább is nekem nem.

-          Most menjetek órára és KIVÉTELESEN hivatkozzatok rám!

-          Rendben és köszönjük a segítséget!

Ezután elindultunk az első óránkra, ahol persze Álmos tanárnő volt a porondon a dögunalmas hülyeségivel.

-   Ti merre jártatok? Nem tudjátok, hogy mikor kezdődik a tanítás? Ez felháborító és felfoghatatlan. Ilyen pimaszságot!

- Az igazgatóhelyettes asszonynál voltunk idáig. Fontos dologról kellett beszélnünk, amit már elkezdtünk a szünetben, de belenyúlt az órába. – mondtam határozottan amitől egy kicsit megingott, de aztán megint rákezdett

-  Akkor sem lehet ilyet csinálni! A magyar órákra nektek is ugyanúgy szükségetek van, mint bárki másnak. Sajnos ezt senki nem érti meg, pedig a legszebb verseket itt lehet megtalálni. Hogy fogtok ti leérettségizni, ha nem vagytok itt?

Az a legrosszabb, hogy ő ezt komolyan gondolta. Szerinte, ha egy magyar óráról is hiányzunk nem lesz meg az érettségink és úgy általánosságban hülyék maradunk. Persze ez nem így van, de ő így gondolja.

Óra után a többiek is odajöttek, hogy mi az igazság. Ők meg azt nem hitték el, hogy Erdősinél voltunk. Szerintük oda csak akkor megy az ember, ha kirúgás előtt áll. Amúgy szinte senki nem tudja, de Erdősinek van egy normális oldala is, csak meg kell találni vele a közös hangot. Ha nem vagy túl kihívó és tudsz viselkedni, akkor nem lesz vele gond. Nem azt mondom, hogy a kegyei közé fogad és örök- barik lesztek, de nem fog piszkálni. Mondjuk azon én is meglepődtem, hogy Milánnak nem szólt a smink miatt, amiért normális esetben már üvöltene. 

A nap további része viszont tényleg érdektelenül telt; folytatódtak az órák, feleltünk még így félév előtt, a jobb jegyért vagy inkább csak szivatásból. Időközben azonban a B-sek is felbukkantak, akiket köztudottan nem bírunk. Természetesen a falkavezér ment elől, vagyis Anita, aki most sem bírta ki beszólás nélkül:

-          Mi van nyomik? Csak nem dolgozat lesz?

-          Hát persze kis *****. – válaszolt vissza Krissz fel sem nézve a töri könyvből

-          Mit mondtál?

-          Jól hallottad volna, ha nem járnál discoba!

Utolsó órán már nem igazán történt semmi, kivéve persze Krissz javítása, aminek az eredmény a jobb jegy lett.

Órák után még beszélnünk kellett Erdősivel, aki addig nyomozott, amíg meg nem találta Dórát, akit éppen a rendőrség hallgat ki.  Úgy néz ki, végre helyreállt a rend!

Happy Birthday!

Sziasztok! Tudom, hogy nemrég volt rész, viszont a blog harmadik születésnapja is a napokban volt, így gondoltam illik írni egy kisebb összefoglalót ez alkalomból. (07. 14) 

Tudom, hogy nem mindig voltam túl aktív, sőt ami azt illeti konkrétan mostanában elhanyagoltam a blogot, amit az előző egyéb bejegyzésben ki is fejtettem, de ahogy ígértem megpróbálok minden héten bejegyzést hozni és lezárni a történetet még októberig. 

Most viszont nem a mentegetőzésért hoztam létre ezt a posztot, hanem mert a blog szülinapját ünnepeljük. Szóval ennek örömére itt egy kis statisztika, amit minden évben megejtek.

Blog nyitása: 2013. 07. 14

Három év alatt összesen 5.600 megtekintés volt, ami azt jelenti, hogy egy hónapban átlagosan 155,5 kattintást kapott a blog, amit nagyon szépen köszönök.

Az oldalon 4 rendszeres olvasó van, ami úgy gondolom, hogy valójában több, legalább is a visszajelzések alapján. Ezt is nagyon szépen köszönöm. 

Bejegyzések közül ez a 84., amiből 68 a két már megjelent történethez kapcsolódik és 16 egyéb bejegyzés történt.

Legforgalmasabb hónap: 2015. márciusa volt, 767 megtekintéssel. 

Végül, de nem utolsó sorban szeretném mindenkinek megköszönni, a kitartást és a kattintásokat, amik azt jelzik számomra, hogy érdemes folytatnom és ennyi időt beleölni a munkáimba. Remélem még sok évet fog megélni ez a blog és még sok történettel tudok nektek egy kis vidámságot csempészni a napjaitokba.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :)

49.: Apu

-      Milán, akkor beszéljünk a szüleimmel! Roland és apu is látták Dórát, ők segíthetnek nekünk. –kérleltem Milánt úton az iskolából

-     Debi, ez veszélyes és nem tartozik rájuk! Mi van, ha legközelebb tényleg a közeledbe megy? Hogy fogod magad megvédeni? – Milán szeme most komoly volt, a megszokott huncut helyett

-     Ezért mondom, hogy beszéljünk a szüleimmel és talán Erdősivel is, hiszen tudod jól, hogy a Rubikba senki nem juthat be, ha nem oda jár. Másik része pedig, hogy szerinted az a nő beengedne valakit ilyen kinézettel az intézménybe? Gondolkozz már el egy kicsit és ne csak a saját érdekeidet nézd! – most már szinte veszekedtünk, de nem érdekelt, mert itt már nem csak az elmeháborodott ex-barátnőről volt szó, hanem a testi épségünkről is

A vitát még a házunkig sem tudtuk megoldani, így elég feszülten mentünk be a szobámba, ami anyunak is feltűnt, ezért utánunk jött. Persze nem mondtuk el neki a teljes igazságot, Milán óhaja szerint, de engem már nem sok választott el attól, hogy kitálaljak anyu előtt mindent. Szerintem joga van tudni erről, másrészt pedig segíthet nekünk. Jól tudom, hogy Mil mitől fél, mert elmesélte az egész kapcsolatát Dórával, beleértve azokat a balhékat is, amikbe a lány rángatta bele. Tisztában vagyok azzal, hogy a rendőrség valószínűleg elővenné Milánt, de ezt meg kellene kockáztatni szerintem már csak a fenyegetése miatt is.

-        Milán, szerintem mondjuk el anyuéknak, csak segíthet rajtunk. – mondtam az ágyamon hasalva

-      Persze, hogy apád páros lábbal dobjon ki a lakásból, és hogy soha többet ne beszélhessek veled a sulin kívül. Debi, én elhiszem, hogy félsz, mert hidd el én is, de apád nem díjazná a múltamat és nem szeretnélek elveszíteni. Vannak kapcsolataim, Dórát lerendezem én és ebből nem nyitok vitát!

Ezután a leckére koncentrált, de szerintem azt sem tudta, hogy milyen füzet van előtte. Amúgy sem vall Milánra, hogy tanulna, – amiért lesz is egy elbeszélgetésünk – de most végképp nem koncentrált. Valahol elveszett a gondolatai és Dóra között félúton. Igazából azért is akarok beszélni erről a szüleimmel, mert attól félek, hogy Dóra annyira befúrja magát az agyunkba, hogy a végén miatta fogunk szakítani. Úgy értem a gond akkorára fog hatalmasodni, hogy nem fogunk elbírni vele ketten és ez meg fogja mérgezni a kapcsolatunkat előbb vagy utóbb. Nem mintha párkapcsolati szakértő lennék, de azért olvastam már ezt-, azt az ilyesmiről és hát jobb félni, mint megijedni.

-          Jó, mondjuk el a szüleidnek és Erdősinek is. De előre mondom, hogy ebből baj lesz, nem is kicsi. – fordult felém Milán, aki ezek szerint egész eddig elmélkedett

-          Rendben, de csak akkor, ha ezt te is akarod. Nem szeretném rád erőszakolni a dolgokat.

Ezután összepakoltunk holnapra, mert szerintem ez egy kimerítő beszélgetés lesz, ami után nem lesz erőm táskát rámolni.

-          Apu, beszélnünk kell sürgősen! – közöltem, mikor leértünk a konyhába, ahol apu matatott a kajával

-          Nem én voltam!

-    Tessék? Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de ez fontos! Emlékszel a lányra, akit Roland és Milán elküldött nemrégiben? – muszáj a tárgyra térni, mert ennek a beszélgetésnek soha nem lesz vége

-          Igen, emlékszem, miért?

Miután a kezébe nyomtam a levelet és elolvasta elég döbbent arcot vágott, úgyhogy Milán belekezdett a mesébe, ami nem igazán tetszett apunak, de hát ez van. Láttam rajta, hogy le van sújtva a ténytől, hogy Milán nem mindig állt a jó oldalon, de csak a barátnője miatt. Azt is elmondta Smile, hogy nem tudott a felbukkanásáról egészen addig, amíg fel nem hívta. Persze apu először nagyon pipa volt a dolog miatt, de ahogy láttam nem Milánra haragudott, hanem inkább Dórára.

-      Miért csak most szóltatok erről? Ha nem is a rendőrségre mentek vele, de legalább nekünk szólhattatok volna. Debi, így hogy engedjelek el valahova? Az az őrült nő kint mászkál valahol és valószínűleg téged figyel. Az is lehet, hogy most is itt van.

-    Mert azt hittem, hogy le tudom állítani. Nem gondoltam, hogy idáig el fog menni, ráadásul a Rubikba is bejutott, ahova Erdősi senkit nem enged be, ha nem az iskola diákja. Nézd, tudom, hogy elcsesztem, de ahogy Debinek is mondtam nem fogom hagyni, hogy baja essen. Holnap pedig szólni fogunk Erdősinek is erről a dologról, mert ez már nem játék.

Meglepő módon apu nem akartam kirakni Milánt és nem is akarta kiütni. Fura módon nagyon sokat változott az elmúlt időkben pozitív irányba. Most már nem bánja, hogy Milánnal vagyok és azt sem, hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya.

A beszélgetés után elmentünk zuhanyozni és mivel Smile nálam aludt közel éjfélig TV-t néztünk, majd elmentünk aludni, mivel nagy nap várt ránk.  Erdősivel kellett szembenéznünk.

Reggel, mikor elindultunk a suliba még egyszer átbeszéltük a részleteket, mert a boszorka khmm… igazgatóhelyettes asszony mindenre ki fog térni. Csodával határos módon sikerült beérnünk a suliba minden balhé nélkül, csak a többiek néztek ránk furán, amikor nem mentünk oda hozzájuk, hanem egyyenesen befelé vettük az irányt.

-     Jó reggelt, igazgatóhelyettes asszony!  - köszöntünk Milánnal szinte egyszerre, amivel kicsit kitűntünk a tömegből

-  Jó reggelt! Mit szeretnétek? – kérdezte egyből, mivel nem mentünk az osztályunk felé, hanem hozzá indultunk

-    Beszélnünk kell önnel egy nagyon fontos dologról, ami nem várhat soká! – úgy látszik Smilenak elment a bátorsága, mert nekem kellett beszélnem

Mivel látta rajtunk, hogy tényleg nem viccelünk intett, hogy kövessük őt az irodájába, ami igen tekintélyes méretű. Bent egy tölgyfa asztal állt, ami előtt egy kényelmes bőrfotel terebélyesedett, a falon pedig a Rubik zászlaja volt kifeszítve. 

-          Nos, hadd halljam, mi a gond! – mutatott a két székre, utalva, hogy üljünk le – Úgy látom, hogy nem szórakozni jöttetek!

-    Tegnap ez a levél volt a szekrényemben, amit egy nem Rubikos lány írt és helyezett el itt. – mondtam miközben átadtam a levelet, amire persze felszaladt a szemöldöke, mondván, hogy ennyi?

-     Honnan tudjátok, hogy ki volt az? Rendőrség vagy a szülők tudnak róla? – miután elolvasta a fenyegetést komolyabb lett

-    A volt barátnőm csinálja, akit már innen is elküldtem egyszer. Fogalmam sincs, hogy hogyan jött be és arról se, hogy mi a célja ezzel. Nézze neki már volt dolga a rendőrséggel, amibe belerángatott engem is, és senki nem tudja, hogy mire képes. Még én sem.

-          MICSODA?! – szinte dörrent a hangja a hatalmas irodában