Rubik gimi

Sziasztok! Ahogy ígértem,végre - valahára meghoztam a folytatást. Jó olvasást hozzá! :)

54.: Margaréta

Miután rákérdeztem a dologra és elbeszélgettem erről Dettivel, folytattuk a nyomozásunkat a lány után, aki úgy látszik, hogy nagyon nyomul Dávidra.

-     Detti ugye tudod, hogy ha erről értesül Dávid, akkor nagyon nagy balhé lesz?! – kérdeztem, miután még jobban beleástuk magunkat a kutatásba

-     Tisztában vagyok vele, de inkább így akarom megtudni, hogy megcsal, minthogy elém álljon a lánnyal kézen fogva. Legalább is nekem megalázó lenne a szembesítés. – mondta a szemembe nézve

-   Mi van akkor, ha félreérted? Emlékezz vissza, Milánnal is mi volt; csak a tetoválást ment megbeszélni és semmi olyan nem volt benne, amire elsőre tippeltem. Ne vesszetek össze egy olyan dolog miatt, amit meg sem csinált. Gondolkozz egy kicsit, mielőtt nekiesel – tudom, hogy milyen érzés most neki, de ő is ott volt mellettem a bajban és hideg fejjel tudott gondolkodni, ami most az én feladatom

Nem akartam, hogy hülyeséget csináljon. Detti a legjobb barátnőm és nem szeretném, ha egy meggondolatlan lépése miatt szakítanának, és utána megbánná a döntését. Ismerjük egymást már kiskorunk óta és mindig kisegítettük a másikat a nehéz helyzetekben, így most az a feladatom, hogy kiderítsem, mi történik Detti háta mögött és ne ő legyen az, aki először lép, persze meggondolatlanul.

-          Figyelj, majd megpróbálok puhatolózni, de addig ne beszélj vele erről, mert tudod milyen vagy. – mondtam neki miközben felálltam, hogy hazainduljak, mert elég későre járt az idő

-          Nem fogok vele semmiről beszélni! Nem érdekelnek a magyarázkodásai! – láttam Dettin, hogy mennyire ki van készülve, mégsem maradhattam náluk

-          Te tudod!

Persze korántsem voltam biztos abban, hogy a barátnőm helyesen fog cselekedni, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, vagy rá fog rontani Dávidra és kikérdezni vagy nem kommunikál vele semmilyen módon.

Most szerencsére az utóbbi valósult meg, amit onnan tudtam, hogy Emo szinte lerohant reggel az iskola előtt, hogy mondjam már el neki, hogy mi történt, mert Detti nem beszél vele egy árva szót sem, hiába hívja, ír SMS-t vagy üzenetet, semmire nem reagál.

-          Debi, mondj már valamit! – kérlelt, miközben én megpróbáltam összeszedni a gondolataimat

-     Dávid, ki az a Margaréta és miért írogat neked olyanokat, hogy jó volt a hétvége, meg kell ismételni? Véletlenül meglátta az üzenetet és ez miatt van kiakadva már két napja. Bejelentkezve maradtál a gépén vagy nem tudom hol és ott látta meg. – kicsit finomítottam azon, hogyan tudta meg Detti az egészet, de mégsem állhattam oda azzal, hogy kémkedtünk utána

-          Margaréta? – nézett annyira furcsán, hogy egyből leesett, hogy itt valami nem stimmel

-       Igen. Beszélgettél is vele elég sokat. Nézd csak meg az üzeneteidet! – válaszoltam neki tetetett nyugalommal

Dávid persze azonnal előkapta a telefonját és elkezdte keresni Margarétát, majd miután megtalálta és elolvasta csak ennyit mondott:

-          Debi, őszintén, fogalmam sincs ki ez a lány, én biztos nem beszéltem vagy találkoztam vele.

-          Akkor?

-      Nem tudom mi ez az egész, rohadtul kezdem unni. – itt hangnemet váltott és az addig mentegetőző srácból egy ideges srác lett

-          Mármint?

-       Dettit. Egész egyszerűen nem értem, hogy miért jó neki, ha nem beszélünk napokig. Elmondtam már neki többször, hogy féltékenységre semmi oka nincs, nem kell a drámakirálynőt játszani, hanem értelmes, felnőtt emberek módjára meg lehetne beszélni egymással a dolgokat. Azt hittem, hogy megbántottam valamivel vagy olyat csináltam, ami nem tetszik neki. És Debi, attól, hogy Detti a barátnőm, még qvára én döntöm el, hogy kivel beszélek és kivel nem. Ő is nem egyszer váltott üzenetet egy-egy pasival, de én nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy nem az én dolgom és azt, hogy nem fog megcsalni egy üzenettől. Egyébként engedélyt kellett volna kérnem tőle, hogy beszélhessek egy lánnyal? Nem egy bábu vagyok, akit ide – oda rángathat és befolyásolhat kedvére, hanem a barátja. És rohadt jó lenne, ha ezt elmagyaráznád neki is, mert én csak akkor fogok vele leülni és beszélni, ha képes normális,  17 éveshez méltó kommunikációra, addig engem kerüljön el, de jó messzire. – uhh, ez szép menet lesz, már előre látom

Dávid kirohanását végül is megértem, mert Detti mostanában elég féltékeny lett, de Milán és én szerintem is alaptalanul, mert Dávid nem csalná meg soha. A másik része meg, hogy igen; erről beszéltem a barátnőmnek, amikor azt mondtam, hogy balhé lesz belőle. Persze, nem azt szeretném, ha szétmennének, sőt remélem minél tovább együtt lesznek, de ez így nem mehet tovább, hiszen Detti csak bántja ezzel Dávidot, akinek ebből egy idő után elege lesz és el fogja hagyni a barátnőmet.

A gondolatmenetemet Alexa szakította félbe, aki konkrétan hallotta az egészet, mert akkor jött és megállt mellettünk.

-          Minden oké? – kérdezte fürkészve

-   Persze, csak Dettiék összekaptak egy kicsit vagy nagyon és úgy néz ki, hogy én leszek a villámhárító.  De tudod, valahol megértem Dávidot, de Dettit is. Ajj.

-          Csajok, mennyünk, mert minjárt kezdődik a töri! – kiabált oda hozzánk Zalán

-          Oké!

Na igen. A mai nap érdekes volt abból a szempontból, hogy a két pár közül az egyik nem beszélt egymással. Én nem beszéltem még Dettivel, mert úgy gondoltam, hogy ezt nem egy iskolában, főleg nem a Rubikban kell megoldani, mert itt a fénysebességnél is gyorsabban terjednek a pletykák és nem szeretném, ha a b-sek tudjanak erről a vitáról. Iza azonnal kihasználná a helyzetet, még nagyobb zűrt okozva. Másrészt meg úgy voltam vele, hogy ezt a kört nekik kell megoldani, nem nekem, én maximum a közvetítő szerepét tölthetem be, de igazából azt sem szeretném, mert kettőjük dolga. Dettivel viszont nagyon nem stimmel valami, mert nem volt ő ennyire féltékeny.

Persze az órák nem voltak annyira szórakoztatóak, de legalább hamar elmentek, csak földrajzból írtunk egy röpdogát, ami igazából nem is volt nehéz, tekintve, hogy az atlaszból mindent ki lehetett olvasni, csak tudni kellett, hogy mit hol kell keresni benne. A német óra is simán elment annak ellenére, hogy feleléssel kezdtünk ott is, ami mondjuk úgy, hogy nem sikerült valami fényesen sem Raminak sem Márknak. Márk egy elegáns „Scheiße” után leült egy egyessel gazdagabban, Rami azért küzdött egy darabig és megkapta a végén a hármast.

Suli után Dettiék még mindig nem beszéltek egymással, ezért úgy döntöttem, hogy akkor majd én megpróbálok hatni rájuk úgy, hogy mindketten jelen vannak.

-          Nézzétek, egy félreértés miatt nem szabad összevesznek, beszéljétek meg a problémákat. Dávid, ezzel te is gyerekesen viselkedsz, de Detti te is az vagy, mert meg sem próbáltad megbeszéli a történteket, egyszerűen nem kommunikálsz Dáviddal.

-          Debi, megmondtam, majd beszélek vele akkor, amikor normálisan tud az emberhez hozzáállni! – vágta rá Dávid, mire én csak furán néztem, mert szerintem egyformán gyerekesek

-          Ch…

Körülbelül ennyit tudtam segíteni nekik. Azt hiszem, nem az én feladatom, hogy megbeszéljék a dolgaikat, hanem kizárólag az ő dolguk. Meg kell tudniuk oldani majd ennél jóval komplexebb dolgokat is és onnan sem hátrálhatnak ki, csak mert nem kommunikálnak egymással. Hogy ebből mi lesz, azt nem tudom, de nagyon remélem, hogy kibékülnek és újra olyanok lesznek, mint ez előtt.

5 hosszú év

Sziasztok! 

Tudom, hogy irtó régen volt már bármi életjel a blogon, és nem is mentegetőzöm, mert csak ismételném önmagam. Egyetem, tanulás, vizsgák, blaa...blaa.. blaa. Tudom, hogy nem mentség, hogy nem értem rá, de tényleg ez történt, most pedig, hogy vége van a vizsgáknak örülök, hogy van egy kis szabadidőm, amit nem a gép előtt ülve akarok eltölteni. 

Viszont most nem ezért írom a bejegyzést, hanem mert múlt szombaton (07.14.) volt öt éves a blog, ami számomra teljes mértékben hihetetlen. Még csak most kezdtem bele Amanda és Alex történetébe, aztán jött a Rubik ötlete, amit még mindig nem fejeztem be - szégyenszemre. Most nem írnék monológokat, mert ennyi kihagyás után nem lenne szép tőlem, csak annyit tennék hozzá, hogy remélem még sok szülinapos bejegyzés fog születni ezen a blogon.

Más: 

Terveim szerint most már tényleg befejezem a Rubik gimit, amit a hosszú kihagyás ellenére sem hagyok abba, illetve nem is rövidítem meg egy résszel sem. Összesen 80 részt tervezek belőle, így még 25 maradt hátra (ma még felkerül a következő két rész). A terv szerint augusztus végére már be is fejezem a történetet, így szeptemberben indulhat a következő, aminek az alapjai már papírra vannak vetve. 

Addig is szép nyarat mindenkinek és jó olvasást! :)

Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú-hosszú idő után végre meghoztam a Rubik gimi következő részét, amihez jó olvasást kívánok! :)

53.: Nyomozás

Mielőtt Detti írta, hogy S. O.S menjek facebookra nem hittem volna, hogy komplett nyomozásba fogunk kezdeni.  De haladjunk szépen sorjában.

Detti üzenete: Debi, nagy baj van! Segítened kell!

Debi üzenete: Mi a gond?

Detti üzenete: Dávid megcsalt és még szerintem most is csal!

Debi üzenete: Hogymitcsinálsz? Azonnal átmegyek!

Nem hazudtam, tíz percen belül már tényleg ott is voltam, de arra a látványra nem voltam felkészülve. Detti kisírt, vörös szemekkel, összekötött hajjal és egy halom zsepivel ült az ágyában a laptopjával.

-          Mi történt? Honnan veszed ezt? Egyáltalán mi van? – kezdtem bele a beszélgetésbe, mert a jelek szerint Detti nem akart

-          Nem tudom, én azt hittem, hogy minden rendben van velünk. De egy lány írogat neki, hogy milyen jó volt a múlt hétvége, meg kéne ismételni; meg ilyenek - sírt tovább

-          Nem lehet, hogy valami félrenéztél és a lány valami rokona? Én is jártam már így anno Milánnal….

-          Debi, nem érted? Megcsalt! Érzem, hogy valami nem oké….

És ez még csak a kezdet volt. Egyszerűen nem tudtam sehogy meggyőzni Dettit, hogy nem történt semmi, mondjuk erre semmi bizonyítékom nem volt, de valamiért hittem Dávidban. Nem olyan fiúnak ismertem meg, aki megcsalja a barátnőjét.  Itt valami nem stimmelt az biztos.

Amúgy ezen kívül ma még volt tanítás is, bár nem volt valami érdekfeszítő. Mivel Álmos még ma sem volt ezért továbbra is Erdősi tartotta a magyar órát, ami még borzalmasabb volt, mint szokott. Maratonit diktált és ráadásul kell csinálnunk egy beadandót Juhász Gyuláról. Még nem is tartunk ott, de tökmindegy. A fergeteges magyar után következett a még érdekfeszítőbb fizika, Léha tanár úrral, akit annyira nem izgatott, hogy nem igazán értjük a maghasadás lényegét, hogy azt mondta, idézem: „Következő órán dolgozat, nincs kifogás!” Na, ebben az a szép, hogy a rendbontásunk oka ma tényleg csak annyi volt, hogy nem érettük az anyagot és szóltunk neki. Infón persze csinálhattunk, amit akarunk szokás szerint, hiszen a tananyagot tíz perc alatt ledaráltuk, lévén, hogy mindenki érti és nem technikai analfabéta. Ekkor Dettivel úgy döntöttünk, hogy elkezdünk egy kicsit nyomozni, hátha kiderül az igazság. Mármint Dáviddal kapcsolatban. Azért mégsem mehettünk oda bizonyíték nélkül azzal, hogy megcsalja Dettit. Így az infó azzal ment el, hogy lenyomoztuk a lányt, aki Detti szerint írt Dávidnak.  Illés Margaréta. Eddig ennyit sikerült kideríteni róla. Egy kemény matek és egy felelős töri után következhetett a tesi óra, ahol most nem volt kifogás, tesiznünk kellett. Pedig megpróbáltuk bevetni a jó öreg, görcsöl a hasam problémát.

Órák után elindultunk haza, pontosabban én Dettiékhez, ahol tovább nyomoztunk a rejtélyes lány után. Megtudtuk, hogy Margaréta velünk egy idős, tehát 17 éves, és jelenleg szingli. Ami most nagy baj. Nagyon nagy. Akkor lehet alapja, ha írogat neki. Viszont nem tudtam megállni, így megkérdeztem:

-          Detti, amúgy honnan tudod, hogy írogat neki? 

-          Megnéztem! – válaszolt, de szerintem ez csak neki tűnt logikusnak

-          Mármint?

-          Meg akartam nézni valamit a facebookon és bejelentkezve maradt a laptopomban és villogott a chat én pedig rákattintottam – válaszolt

-          De ilyet akkor sem csinálhatsz! Komolyan nem ismerek rád, egyszerűen te ilyet nem csináltál korábban. Elhiszem, hogy vannak félelmeid, ahogy nekem is, hiszen azért két emo fiúról van szó, mi pedig koránt sem vagyunk azok, de akkor is. – nem tetszett ez nekem

Azt még megértem, ha véletlen felvillan egy üzenet és meglátja, de akkor is. Nem olvashatjuk el más üzeneteit. Próbáltam lebeszélni Dettit erről az őrültségről, de egyszerűen nem tudtam. Mindenáron meg volt győződve arról, hogy Dávid megcsalta. Nem értem. Miért csinálja ezt? Miért nem bízik egy kicsit benne? 

Magyarázat

Sziasztok!

Tudom, hogy nincs igazán jó mentség erre a majdnem fél évre, de most mégis megpróbálkozom vele. 

Szóval jelenleg végzős vagyok / voltam. Ki hogy nézi ezt a helyzetet, így az érettségi végén. Ez önmagában még nm lenne mentség, hiszen sokak vezetnek bogot végzősként, nekem mégis most az iskola volt a fontosabb, hiszen - nem akarok nagy szavakat használni, de - most alapoztam meg a jövőmet.

Az első félév még "gyerekjáték" volt, főleg a másodikhoz képest. Onnantól kezdve, hogy kézhez kaptuk a félévinket nem volt megállás. Táncpróbák, szalagavató, továbbtanulás, dolgozatok, tételek. Egyszerűen annyi minden összejött, hogy sem időm, sem energiám, se kedvem nem volt blogot írni. Sokszor este értem haza, aztán nekiálltam a másnapi tanulnivalóhoz, a végén csak beestem az ágyamba és elaludtam. Ráadásul ezek közben még készültem az angol nyelvvizsgámra, az emelt angol és töri érettségire, ami így egy kicsit sok volt. A végén már mindenhol angol szavakat és évszámokat láttam. Ezért (is) láttam jobbnak, ha nem írok amíg le nem csitulnak az érettségik. Persze még mindig nem végeztem a dolgokkal, mert még vissza vannak a szóbelik, de ezután már újult erővel fogok nekivágni az írásnak.

Először is, hamarosan befejezem a Rubik gimi-t és ezzel együtt lesz majd egy design csere is, ami maximum két napot fog igénybe venni, viszont ekkor nem lesz látható a blog senki számára, de erről a Rubik gimi végén tájékoztatni foglak titeket.

A végén pedig szeretném megköszönni a kitartást, így a stagnálás ideje alatt. :)

Rubik gimi

Sziasztok! Boldog Újévet mindenkinek!

Huh, elég régen volt rész, amit nagyon röstellek, de egyszerűen semmire nem maradt időm mostanában. Viszont most itt van az 52. rész, amihez jó olvasást kívánok! :) 

52.: Elég volt

Igazam lett azzal kapcsolatban, hogy Erdősi íratni fog és kegyetlenül ordítani. De kezdjük előröl.

Reggel már korán fent volta, mert úgy éreztem, hogy muszáj még egyszer átnéznem a magyart, mert a boszinál sohasem tudni, lehet, hogy még az is kéri, ami nincs a tankönyvben sem. Ki tudja?

-       Hát te? Mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte a tesóm, amikor lementem a konyhába reggelizni, amit nem szoktam, de most éhesnek éreztem magam

-   Erdősivel leszünk magyaron és átnéztem. – adtam a logikus magyarázatot, ami, mint utólag kiderült csak nekem volt az

-     Most komolyan; más mindent megtesz még öt perc alvásért, te meg felkelsz hajnalok hajnalán, hogy tanulj. Azt hiszem hivatalosan is meg vagy húzatva!

-     A boszi nem fog megkegyelmezni nekünk, attól, hogy nincs Álmos tanárnő. És nem szeretnék egy egyest, mert nem tudom az anyagot.

Reggeli után már majdnem fél nyolc volt, így kimentem a kapunk elé, ahova pont ekkor érkezett Milán is.

-          Szia! Hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem még várnom kell rád….

-          Már hajnalban fent voltam, átnéztem a magyart….- ismételtem már sokadszorra

-          Minek? Vagy tudod, vagy nem. – éljen a kulturáltság

-          Például, hogy legyen fogalmam az anyagról és ne csak makogjak!

Séta közben egy csomó olyan dologról beszélgettünk, ami igazából nem is fontos, de valahogy előkerült, mert…. nem is tudok miért. Ilyen volt például a tovább tanulás vagy a matekdolgozat, amit múlthéten írtunk.

Ahogy odaértünk a többiekhez már nagyban ment a beszélgetés a tegnapi nem tudom miről. Komolyan, csak én szoktam tanulni?

-       Készültetek magyarra? –kérdeztem szinte köszönés nélkül

-   Nem, miért készültünk volna, úgysincs Álmos egész héten. – nézett annyira hülyén Ákos amennyire csak tudott

-    Mert mondjuk Erdősivel leszünk és tuti íratni vagy feleltetni fog. – mindegy, én tanultam, mondjuk nem szeretném ,hogy a többiek egyest kapjanak

Amint bementünk az épületbe Erdősi elordította magát, ami most mondjuk csak egy figyelmeztetés akart lenni, de így is félelmetesre sikerült. Közölte velünk, hogy mire jön mindenki üljön a helyén és legyen elől a felszerelése. Mondjuk csak harmadik óránk lesz vele, de mindegy.

-  Jó reggelt kívánok! – köszönt Kemény tanár úr, majd belekezdtünk a matekórába, ami természetesen feleléssel kezdődött

-      Rendben, akkor Kis a táblához, a többiek a 3523. feladatot oldják meg a feladatgyűjteményben, ha kész, akkor tovább.

-      De tanár úr, nekem nem volt időm készülni, mert focimeccset néztem.

Na, ennyi kellett, Kemény bedühödött és azon kívül, hogy Tominak egyest adott mi is jegyre csináltuk a feladatokat a táblánál. Mondjuk én négyest kaptam, ami matekból már nagyon is jó, tekintve, hogy én inkább a betűkkel vagyok jóban.

Ezután töri volt Fekete tanárnővel, amin csak simán továbbmentünk az anyaggal, de aztán jött a magyar óra, ahol Erdősi engem igazolt, mert írtunk, és ha ez még nem lett volna elég folyamatosan visszakérdezgetett. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tanult szinte senki, csak pár ember, ezért próbáltam segíteni, de nem nagyon tudtam, mivel Erdősi járkált. Hát, ez is szépen sikerült az biztos.

A nap többi része annyira hamar elment, hogy észre sem vettem.

Amikor hazaértem szokás szerint tanultam, most pedig megyek Facebookra, mert Detti írta, hogy S.O.S menjek. Remélem nincs gond.