5 hosszú év

Sziasztok! 

Tudom, hogy irtó régen volt már bármi életjel a blogon, és nem is mentegetőzöm, mert csak ismételném önmagam. Egyetem, tanulás, vizsgák, blaa...blaa.. blaa. Tudom, hogy nem mentség, hogy nem értem rá, de tényleg ez történt, most pedig, hogy vége van a vizsgáknak örülök, hogy van egy kis szabadidőm, amit nem a gép előtt ülve akarok eltölteni. 

Viszont most nem ezért írom a bejegyzést, hanem mert múlt szombaton (07.14.) volt öt éves a blog, ami számomra teljes mértékben hihetetlen. Még csak most kezdtem bele Amanda és Alex történetébe, aztán jött a Rubik ötlete, amit még mindig nem fejeztem be - szégyenszemre. Most nem írnék monológokat, mert ennyi kihagyás után nem lenne szép tőlem, csak annyit tennék hozzá, hogy remélem még sok szülinapos bejegyzés fog születni ezen a blogon.

Más: 

Terveim szerint most már tényleg befejezem a Rubik gimit, amit a hosszú kihagyás ellenére sem hagyok abba, illetve nem is rövidítem meg egy résszel sem. Összesen 80 részt tervezek belőle, így még 25 maradt hátra (ma még felkerül a következő két rész). A terv szerint augusztus végére már be is fejezem a történetet, így szeptemberben indulhat a következő, aminek az alapjai már papírra vannak vetve. 

Addig is szép nyarat mindenkinek és jó olvasást! :)

Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú-hosszú idő után végre meghoztam a Rubik gimi következő részét, amihez jó olvasást kívánok! :)

53.: Nyomozás

Mielőtt Detti írta, hogy S. O.S menjek facebookra nem hittem volna, hogy komplett nyomozásba fogunk kezdeni.  De haladjunk szépen sorjában.

Detti üzenete: Debi, nagy baj van! Segítened kell!

Debi üzenete: Mi a gond?

Detti üzenete: Dávid megcsalt és még szerintem most is csal!

Debi üzenete: Hogymitcsinálsz? Azonnal átmegyek!

Nem hazudtam, tíz percen belül már tényleg ott is voltam, de arra a látványra nem voltam felkészülve. Detti kisírt, vörös szemekkel, összekötött hajjal és egy halom zsepivel ült az ágyában a laptopjával.

-          Mi történt? Honnan veszed ezt? Egyáltalán mi van? – kezdtem bele a beszélgetésbe, mert a jelek szerint Detti nem akart

-          Nem tudom, én azt hittem, hogy minden rendben van velünk. De egy lány írogat neki, hogy milyen jó volt a múlt hétvége, meg kéne ismételni; meg ilyenek - sírt tovább

-          Nem lehet, hogy valami félrenéztél és a lány valami rokona? Én is jártam már így anno Milánnal….

-          Debi, nem érted? Megcsalt! Érzem, hogy valami nem oké….

És ez még csak a kezdet volt. Egyszerűen nem tudtam sehogy meggyőzni Dettit, hogy nem történt semmi, mondjuk erre semmi bizonyítékom nem volt, de valamiért hittem Dávidban. Nem olyan fiúnak ismertem meg, aki megcsalja a barátnőjét.  Itt valami nem stimmelt az biztos.

Amúgy ezen kívül ma még volt tanítás is, bár nem volt valami érdekfeszítő. Mivel Álmos még ma sem volt ezért továbbra is Erdősi tartotta a magyar órát, ami még borzalmasabb volt, mint szokott. Maratonit diktált és ráadásul kell csinálnunk egy beadandót Juhász Gyuláról. Még nem is tartunk ott, de tökmindegy. A fergeteges magyar után következett a még érdekfeszítőbb fizika, Léha tanár úrral, akit annyira nem izgatott, hogy nem igazán értjük a maghasadás lényegét, hogy azt mondta, idézem: „Következő órán dolgozat, nincs kifogás!” Na, ebben az a szép, hogy a rendbontásunk oka ma tényleg csak annyi volt, hogy nem érettük az anyagot és szóltunk neki. Infón persze csinálhattunk, amit akarunk szokás szerint, hiszen a tananyagot tíz perc alatt ledaráltuk, lévén, hogy mindenki érti és nem technikai analfabéta. Ekkor Dettivel úgy döntöttünk, hogy elkezdünk egy kicsit nyomozni, hátha kiderül az igazság. Mármint Dáviddal kapcsolatban. Azért mégsem mehettünk oda bizonyíték nélkül azzal, hogy megcsalja Dettit. Így az infó azzal ment el, hogy lenyomoztuk a lányt, aki Detti szerint írt Dávidnak.  Illés Margaréta. Eddig ennyit sikerült kideríteni róla. Egy kemény matek és egy felelős töri után következhetett a tesi óra, ahol most nem volt kifogás, tesiznünk kellett. Pedig megpróbáltuk bevetni a jó öreg, görcsöl a hasam problémát.

Órák után elindultunk haza, pontosabban én Dettiékhez, ahol tovább nyomoztunk a rejtélyes lány után. Megtudtuk, hogy Margaréta velünk egy idős, tehát 17 éves, és jelenleg szingli. Ami most nagy baj. Nagyon nagy. Akkor lehet alapja, ha írogat neki. Viszont nem tudtam megállni, így megkérdeztem:

-          Detti, amúgy honnan tudod, hogy írogat neki? 

-          Megnéztem! – válaszolt, de szerintem ez csak neki tűnt logikusnak

-          Mármint?

-          Meg akartam nézni valamit a facebookon és bejelentkezve maradt a laptopomban és villogott a chat én pedig rákattintottam – válaszolt

-          De ilyet akkor sem csinálhatsz! Komolyan nem ismerek rád, egyszerűen te ilyet nem csináltál korábban. Elhiszem, hogy vannak félelmeid, ahogy nekem is, hiszen azért két emo fiúról van szó, mi pedig koránt sem vagyunk azok, de akkor is. – nem tetszett ez nekem

Azt még megértem, ha véletlen felvillan egy üzenet és meglátja, de akkor is. Nem olvashatjuk el más üzeneteit. Próbáltam lebeszélni Dettit erről az őrültségről, de egyszerűen nem tudtam. Mindenáron meg volt győződve arról, hogy Dávid megcsalta. Nem értem. Miért csinálja ezt? Miért nem bízik egy kicsit benne? 

Magyarázat

Sziasztok!

Tudom, hogy nincs igazán jó mentség erre a majdnem fél évre, de most mégis megpróbálkozom vele. 

Szóval jelenleg végzős vagyok / voltam. Ki hogy nézi ezt a helyzetet, így az érettségi végén. Ez önmagában még nm lenne mentség, hiszen sokak vezetnek bogot végzősként, nekem mégis most az iskola volt a fontosabb, hiszen - nem akarok nagy szavakat használni, de - most alapoztam meg a jövőmet.

Az első félév még "gyerekjáték" volt, főleg a másodikhoz képest. Onnantól kezdve, hogy kézhez kaptuk a félévinket nem volt megállás. Táncpróbák, szalagavató, továbbtanulás, dolgozatok, tételek. Egyszerűen annyi minden összejött, hogy sem időm, sem energiám, se kedvem nem volt blogot írni. Sokszor este értem haza, aztán nekiálltam a másnapi tanulnivalóhoz, a végén csak beestem az ágyamba és elaludtam. Ráadásul ezek közben még készültem az angol nyelvvizsgámra, az emelt angol és töri érettségire, ami így egy kicsit sok volt. A végén már mindenhol angol szavakat és évszámokat láttam. Ezért (is) láttam jobbnak, ha nem írok amíg le nem csitulnak az érettségik. Persze még mindig nem végeztem a dolgokkal, mert még vissza vannak a szóbelik, de ezután már újult erővel fogok nekivágni az írásnak.

Először is, hamarosan befejezem a Rubik gimi-t és ezzel együtt lesz majd egy design csere is, ami maximum két napot fog igénybe venni, viszont ekkor nem lesz látható a blog senki számára, de erről a Rubik gimi végén tájékoztatni foglak titeket.

A végén pedig szeretném megköszönni a kitartást, így a stagnálás ideje alatt. :)

Rubik gimi

Sziasztok! Boldog Újévet mindenkinek!

Huh, elég régen volt rész, amit nagyon röstellek, de egyszerűen semmire nem maradt időm mostanában. Viszont most itt van az 52. rész, amihez jó olvasást kívánok! :) 

52.: Elég volt

Igazam lett azzal kapcsolatban, hogy Erdősi íratni fog és kegyetlenül ordítani. De kezdjük előröl.

Reggel már korán fent volta, mert úgy éreztem, hogy muszáj még egyszer átnéznem a magyart, mert a boszinál sohasem tudni, lehet, hogy még az is kéri, ami nincs a tankönyvben sem. Ki tudja?

-       Hát te? Mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte a tesóm, amikor lementem a konyhába reggelizni, amit nem szoktam, de most éhesnek éreztem magam

-   Erdősivel leszünk magyaron és átnéztem. – adtam a logikus magyarázatot, ami, mint utólag kiderült csak nekem volt az

-     Most komolyan; más mindent megtesz még öt perc alvásért, te meg felkelsz hajnalok hajnalán, hogy tanulj. Azt hiszem hivatalosan is meg vagy húzatva!

-     A boszi nem fog megkegyelmezni nekünk, attól, hogy nincs Álmos tanárnő. És nem szeretnék egy egyest, mert nem tudom az anyagot.

Reggeli után már majdnem fél nyolc volt, így kimentem a kapunk elé, ahova pont ekkor érkezett Milán is.

-          Szia! Hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem még várnom kell rád….

-          Már hajnalban fent voltam, átnéztem a magyart….- ismételtem már sokadszorra

-          Minek? Vagy tudod, vagy nem. – éljen a kulturáltság

-          Például, hogy legyen fogalmam az anyagról és ne csak makogjak!

Séta közben egy csomó olyan dologról beszélgettünk, ami igazából nem is fontos, de valahogy előkerült, mert…. nem is tudok miért. Ilyen volt például a tovább tanulás vagy a matekdolgozat, amit múlthéten írtunk.

Ahogy odaértünk a többiekhez már nagyban ment a beszélgetés a tegnapi nem tudom miről. Komolyan, csak én szoktam tanulni?

-       Készültetek magyarra? –kérdeztem szinte köszönés nélkül

-   Nem, miért készültünk volna, úgysincs Álmos egész héten. – nézett annyira hülyén Ákos amennyire csak tudott

-    Mert mondjuk Erdősivel leszünk és tuti íratni vagy feleltetni fog. – mindegy, én tanultam, mondjuk nem szeretném ,hogy a többiek egyest kapjanak

Amint bementünk az épületbe Erdősi elordította magát, ami most mondjuk csak egy figyelmeztetés akart lenni, de így is félelmetesre sikerült. Közölte velünk, hogy mire jön mindenki üljön a helyén és legyen elől a felszerelése. Mondjuk csak harmadik óránk lesz vele, de mindegy.

-  Jó reggelt kívánok! – köszönt Kemény tanár úr, majd belekezdtünk a matekórába, ami természetesen feleléssel kezdődött

-      Rendben, akkor Kis a táblához, a többiek a 3523. feladatot oldják meg a feladatgyűjteményben, ha kész, akkor tovább.

-      De tanár úr, nekem nem volt időm készülni, mert focimeccset néztem.

Na, ennyi kellett, Kemény bedühödött és azon kívül, hogy Tominak egyest adott mi is jegyre csináltuk a feladatokat a táblánál. Mondjuk én négyest kaptam, ami matekból már nagyon is jó, tekintve, hogy én inkább a betűkkel vagyok jóban.

Ezután töri volt Fekete tanárnővel, amin csak simán továbbmentünk az anyaggal, de aztán jött a magyar óra, ahol Erdősi engem igazolt, mert írtunk, és ha ez még nem lett volna elég folyamatosan visszakérdezgetett. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tanult szinte senki, csak pár ember, ezért próbáltam segíteni, de nem nagyon tudtam, mivel Erdősi járkált. Hát, ez is szépen sikerült az biztos.

A nap többi része annyira hamar elment, hogy észre sem vettem.

Amikor hazaértem szokás szerint tanultam, most pedig megyek Facebookra, mert Detti írta, hogy S.O.S menjek. Remélem nincs gond. 

Rubik gimi

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész és talán sokan azt hittétek, hogy nem fogom folytatni, de az az igazság, hogy nem fogom abbahagyni, amíg van rá igény. És a statisztika nekem azt mutatja, hogy sokan kíváncsiak vagytok még a blogomra, ezért végre összeszedtem magam és elhoztam az 51. részt is. Sajnálom, hogy ennyi időt kihagytam, de egyszerűen se ihletem, se energiám végképp időm nem volt és ahogy már sokszor írtam, egy összekapkodott részt nem szeretnék elétek tárni. Az elmúlt hetekben egy kicsit besokalltam és a nap végére nem volt kedvem semmihez csak ahhoz, hogy lefeküdjek aludni. Talán páran átéltétek azt a helyzetet, főleg végzős gimisek és főiskolások, hogy milyen az, amikor az ember reggel nyolctól este hatig- hétig tanul és még akkor sem érzi 100%-nak a tudását. Most sajnos én is így voltam ezzel és ezért tűntem el. 
Még egyszer, nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, de úgy érzem ez a kis szünet kellett, ahhoz, hogy ne laposodjon el a történet. 
A kis monológom után pedig jöjjön a várva-várt 51.rész! :)

51.: Félév

A tizenegyedik félév is elérkezett hozzánk, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb időnk van mindenre.

Amikor reggel felkeltem Milán ott volt mellettem, ami megnyugtatott a rossz álmok után. Egész éjszaka rosszul aludtam pedig a Dórás ügy már lezárult.  Dórát közmunkára ítélték, illetve egy jó ideig nem mehet Milán közelébe, de az enyémbe se. Mondjuk az utóbbit anyuék kérvényezték, hiszen attól, hogy most „elfoglalt” lett, nem akadályozta volna meg abban, hogy ártson nekünk. Mégis rossz álmaim vannak miatta.

-        Megint rosszul aludtál? – kérdezte álmosan Milán

-       Igen, de nincs semmi gond.  Készülődjünk, mert Álmossal lesz az első óránk és ki fog akadni.  – keltem ki az ágyból 

-       Már korán reggel kezded? – nézett kölyökkutyaszemekkel arra utalva, hogy nincs kedve a sulihoz

-    Milán, megígérted, hogy az az egyetlen alakalom volt, amikor nem mentünk iskolába. Én sem szeretem, főleg Álmos hülyeségeit, de muszáj elmennünk. Erdősi szerintem így is elég pipa már Dóra miatt.

-       Jó, tudom, csak legszívesebben veled maradnék egész nap.

Miután sikerült kiimádkozni az ágyból és egy normális szerelést ráerőltetni megreggeliztünk, majd elindultunk a suliba, ahol a többiek már ott voltak.

-        Sziasztok! Elvileg nem lesz Álmos egész nap, mert valami dolga akadt, de sajnos meg lesz tartva a magyar.  – köszöntött minket Rami

-         Ki lesz velünk? –kérdeztem, de mélyen sejtettem a választ

-        Elvileg Erdősi. – sóhajtott lemondóan Zsófi

-     Mondtam, hogy nem kell bejönnünk ma sem. Most miért lett volna baj, ha otthon maradunk? - kérdezte Milán egy kis felháborodottsággal

-       Ezt már megbeszéltük és nem vagyok hajlandó vitát nyitni róla. – lehet, hogy kicsit keményebben szóltam oda, mint szerettem volna, de legalább így megérti

-       Uhh, valami gáz van köztetek?  - pislogott Bella, a hangszínem miatt

-   Nem, nincs semmi, csak mostanában sok dolog összejött. Pár napja mindketten feszültebbek vagyunk a kelleténél.  – mondta Milán helyettem, én pedig nagy hálás voltam, hogy nem haragszik rám

-       Tudunk segíteni? – érdeklődött kedvesen Zalán, miközben eltette a telefonját

-    Köszi, de nem kell, majd megoldjuk ezt is valahogy. – válaszoltam a tőlem telhető legszebb mosollyal

-       Rendben, de ha bármi kell, csak szóljatok! – szólt hozzá Márk is

Annyira jó látni, hogy az osztálytársaink, barátaink mellettünk állnak még akkor is, ha nem tudják, hogy miről van szó. Tudnak valamennyit Dóráról és erről az egész abszurd helyzetről, de ők nem mentek keresztül rajta. Viszont megértik, hogy miért vagyunk most egy kicsit idegesebbek, ami már nekünk nagy segítség. Persze először mind azt hitték, hogy csak túlreagáljuk a helyzetet, de később rájöttek, hogy nem, főleg, hogy Erdősi is foglalkozott az üggyel.

-        Srácok, be kéne menünk, mert két perc és csengetnek. Erdősinél meg nem jó késni. – szólalt meg Dávid megtörve a csendet

-       Tényleg a boszival leszünk! – eszmélt rá Kristóf

Miután bementünk az épületbe és az osztályba, mindenki leült a helyére, mert korán reggel senki nem akarta kiborítani az igazgatóhelyettes-asszonyt, aki – hát valljuk be- nem a legkedvesebb nő a világon, sőt.

-          Jó reggelt mindenkinek! Üljetek a helyetekre és kezdjük az órát! – jött be Erdősi a terembe

-     Jó reggelt! Muszáj tanulni? – ezt a merész kérdést Ákos tette fel, akinek nincs vesztenivalója, hiszen, ha kirúgják focizni fog, legalább is állítása szerint

-     Ákos, nagyon vicces vagy! Attól, hogy nincs itt a szaktanár nem rátok tartozó ok miatt, még le lehet adni a tananyagot és le is fogom. Füzetet elő! – üvöltötte az utolsó mondatot olyan hangerővel, hogy azt hittem a dobhártyám kiszakad

Mondjuk viszonylag hamar elment az óra, tekintve, hogy 40 percig csak diktált Erdősi.  Szünetben váltottunk egy-két szót és azt találgattuk, hogy mi van Álmossal. Soha nem szokott hiányozni vagy akár elkésni, most viszont nem jött be és egyes rémhírek szerint egész héten nem lesz.  Komolyan, már egy óra után visszasírom a nyelvtan huszár – irodalommániás tanárt. Erdősivel nem lehet kibírni 45 percnél tovább, kivéve, ha nem a suliról van szó, ahogy legutóbb, amikor Milánnal bent jártunk nála a Titkok Kamrájába, akarom mondani az irodájában.

A második óra egy angol volt Fogl tanárnővel, ami nekem most kínszenvedés volt, ahogy az egész osztálynak, mivel összevont óra volt a B-sekkel, mert nem volt Fox tanár úr sem.  Természetesen a B-s lányok megint kiszemelték magunknak Milánt és Krisszt, akik szépen szólva és cenzúrázva tettek arra, amit mondott a három kis…

-          Nem fognátok be a szátokat?  - fakadt ki óra közepén Rami, aki köztudottan nem bírja őket

-          Neked mi bajod? Nem is hozzád beszélünk! – nyávogta Anita, miközben a rágóját csattogtatta

-    A baj, az ott kezdődik, hogy órán vagytok és nem szünetben! Elhiszem, hogy a fiuk jobban érdekelnek titeket, de éppen a függő beszédről tanulunk, ha nem vettétek volna észre. Legyetek szívesek és fejezzétek be a beszélgetést vagy egy egyes, igazolatlan óra és egy-egy szaktanári kíséretében vonuljatok ki a teremből. Köszönöm! -  zárta rövidre a témát a tanárnő

-        Chh…. – fújtatott Iza, akinek kb. annyi esze van, mint egy marék lepkének

Ezután tesi óránk volt, ahol inkább az osztályfőnöki teendőkkel foglalkoztunk, mert kicsit el vagyunk maradva és egy csomó dolog volt, amiről tudnunk kellett.

Amikor végre kicsöngettek bioszról megváltás volt kijönni a suliból. Alapvetően szeretek ide járni, csak hát azért nem minden álmom bent lenni egész nap.

-          Nem jöttök el moziba?  - kérdezte Tomi miközben kiléptünk a suli kapuján

-          Szívesen mennék, de tanulnom kell. – mondta Milán, amit először nem hittem el

-          Hogy mit szeretnél csinálni? – kérdeztem vissza

-          Moziba menni. De e helyett inkább leülök veled tanulni, mert nem akarok megbukni. – olyan ártatlanul nézett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga  

Amikor hazaértünk felmentünk a szobámba és egész délután csak magoltunk és magoltunk. Ha holnap is Erdősi lesz magyaron, tuti íratni fog a mai anyagból, ami nem lesz kellemes.

Éljenek azok a jó kis magyar órák!