Rubik gimi

Sziasztok! Nagy kihagyás után meghoztam a következő részt, amiben már megjelennek a cserediákok is. Jó olvasást hozzá! :)

24.: Cserediák

Annyira hamar eltelt az, az egy hónap, hogy észre sem vettük. Igazából nem történt semmi érdekes velem, se az osztállyal ezért nem is írtam naplót. Mondjuk anyuék megengedték, hogy én fogadjam az egyik cserediákot, aki holnap jön ezért már ma sem lesz tanítás.

-      Sziasztok! Üljetek le! Holnap jönnek a diákok, akiket remélem nagy szeretettel fogadtok majd, persze normális mértékben. Mivel egy hetet maradnak különböző programjaik lesznek Debinek és Dávidnak nem kell bejönnie suliba.

-         Ne már…! – kiabált Márk, amint meghallotta ezt

-         Mondtam, hogy vállaljuk el! – szólt Zalán – Nálam lett volna a csaj, nálad meg a srác

-    Maradjatok már csöndben. Nos, az új diákok Flora és Austin: nagyon barátságosak, de nem beszélnek magyarul ezért angolul kell kommunikálni velük, ami szerintem egyikkőtöknek sem nehézség. Ha jól tudom, egy kicsit beszélnek németül is, de igazából angolul tudnak. Szeretném, ha kedvesek lennétek velük és segítenétek mindenben.

-        Mi van, ha nem fogjuk kedvelni egymást? – kérdezte Dávid mire hülyén nézett rá Gergő bá

-        Nem lesz ilyen Dávid. Akárhogy is, de kibírsz egy hetet Austinnal. Egyébként nagyon kedves és aranyos srác, nem lesz vele gond. Próbáltam olyanokat „szerezni” akik toleránsak. Mármint nem mindenki viseli el maga körül az átlagtól eltérőt, de Austin igen. – a mondandója közepén már nagyon kereste a szavakat  

-     Mit kell még tudni róluk? Mármint, hogy mire készüljünk, mivel várjuk…? – kérdeztem, mivel ezt nem mondta

-     Nem nagyon kaptunk infókat mi sem, de amit tudok az annyi, hogy nagyon megértő kedves és nyitott lány Flora. Hasonló érdeklődésű, mint te! Ha azon aggódsz, hogy nem fogtok kijönni egymással tévedsz!

Miután ezeket megbeszéltük kezdődhetett az extra laza tanítás, ami inkább egy erkölcsi nevelés volt, főleg Nóra tanárnő részéről. Elmondta, hogyan kell viselkedni az új diákokkal meg minden ilyesmi. Persze a fiuk nem hagyták szó nélkül, mivel már nagyon unták az egészet.

Suli után még gyorsan összepakoltam a szobámat, hogy minden készen álljon a lány fogadására. Miután az utolsó porszemet is eltűntettem a helyiségből lefürödtem majd elmentem aludni.

Reggel izgatottan ébredtem fel, ami nálam pörgéssel járt. Ilyenkor tök mindegy hány óra van, milyen nap én pörgök. Mivel hamar elkészültem kivételesen én vártam Milánra.

-          Végre itt vagy! – adtam neki egy puszit

-          Régóta vársz? – lepődött meg, mivel ilyenkor még vár rám

-          Nem, csak hosszúnak tűnt!

Hamar a sulihoz értünk ahol már egy hatalmas busz állt és gyülekeztek azok a diákok, akik fogadnak valakit és már szálltak le a járműről.

-          Szia! Flora vagyok, Te pedig ha jól sejtem Debóra – ezt persze angolul mondta, de így jobban érhető

-          Igen, én vagyok! – mosolyogtam rá

A bemutatkozás után odavittem a többiekhez, majd ők is bemutatkoztak neki és persze Austinnak is. Alapvetően mindketten nagyon jó fejek, már amit abból a 15 percből érzékeltem.

Úgy volt megbeszélve, hogy az osztályfőnökhöz visszük őket először, ahol aláírnak pár papírt, majd megnézzük közösen a sulit ezután pedig haza, ahol megismerkedünk egy kicsit, holnaptól viszont már programok lesznek.

Kíváncsian várom már a következő egy hetet!

Flora és Austin

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a következő rész, amiben már van egy kis utalás a 24.-re is. Jó olvasást hozzá! :) 

23.: Kit cserélünk el?

Reggel sikerült elaludnom, így kapkodnom kellett az átlagnál jobban. Persze, ha mondjuk nem beszélek ennyit este Milánnal, akkor még fel is tudtam volna kelni időben. Ráadásul ma matek és földrajz dolgozat lesz.

-          Hol voltál? – kérdezte aggódva Milán a suli előtt 7:55-kor

-          Elaludtam… - indultunk el magyarra

Amúgy nem tudom hogy csinálják a többiek, hogy ébren vannak már hajnalok hajnalán pedig későn fekszenek le.

Irodalmon majdnem elaludtam, mikor a tanárnő elkezdett engem kérdezgetni, persze lövésem nem volt az anyagról, amit óra végén meg is jegyzet Zalán.

-          Debi, mi van veled? Te mindig figyelsz!

-          Fáradt vagyok….

-          Szedd össze magad matekra és föcire is, mert témazáró! – jött oda Milán is

-          Nem sokára felébredek, úgyhogy nem kell félni ettől – általában harmadik órára fel szoktam ébredni

Megittam egy energiaitalt, amit nem szoktam, majd rá öt percre már teljesen fent voltam. Nem állítom, hogy jó ez így, de legalább nem alszom el.

Ezután már persze semmi gond nem volt még a dolgozatoknál sem. Segítettem a fiuknak, matekon és föcin is, mert nekik természetesen egy focimeccset kellett nézni tanulás helyett. Mondjuk Milántól és Dávidtól senki nem várja, hogy felkészüljenek, mert ketten nem tudnának összehozni egy négyest, de ez így oké nekik. Lehet azt mondani, hogy felelőtlenek, de nem azok. Pontosan tudják, mit akarnak majd csinálni, de azt mondják, ehhez nem kell sok ész. Reméljük így van. 

-          Suli után mit csinálunk? - kérdezte Milán

-          Nem tudom, mondjuk…..

-          Foci! – kiabált Márk

-          Nem fogunk veled focizni! – Zsófi mindig megmondja a véleményét

-          De ne már….

-          Csináljunk egy nemek közti meccset! – javasolta Ákos

-          De hét fiú és öt lány van, nem lenne egyenlő, különben is nálatok vannak focisták! – érvelt ellene Bella,

-         Mi lenne, ha én és még egy fiú átmenne hozzátok? – Zalánnak még használható ötletei is vannak 

-          Oké. – egyeztünk bele, mi lányok

Persze mi, csajok nem tudunk focizni, de legalább szórakozunk egy jót, legalább is a fiúk igen.

-       De akkor ne durvuljatok! –kérte őket Detti

-       Vigyázunk majd! – ígérte meg Márk egy huncut mosoly kíséretében

Ezután becsöngettek osztályfőnökire, amire Gergő bá pontosan érkezett.

-        Sok megbeszélnivalónk van, üljetek le.

-         Lesz fiuk kontra lányok focimeccs! – Tominak persze közölnie kell egy ilyen információt

-         Örülök neki! Miért nem vegyesen játszotok?

-          Mert így jobb!

-    Oké, felőlem. Szóval először is; jegyek. Miért nem tanultok? Két- három ember kivételével mindenki rosszat ír, vagy puskázik.

-          Nem érünk rá ilyenekre. – szerintem Márk nagyon szívni fog

-          Másodszor, ami a fontosabb: egy hónap múlva jönnek hozzánk cserediákok…..

-          Kit cserélünk el? – szegény Gergő bá, idő előtt megőszül

-      Senkit, Dávid. Nyugodj meg, mindenki itt marad! Csak még kettő ember lesz az osztályban és ennyi. Nem tudom kik ők, majd az érkezésük előtti délután tudjuk meg. Aznap nem lesz különösebb tanítás, mert minden róluk fog szólni az adott osztályokban. Fogadjátok őket szeretettel és segítsetek nekik. Fontos, hogy valamelyik osztálytársánál fognak lakni. Gondolkodjatok, hogy ki szeretné befogadni az egyik diákunkat. Ha jól tudom egy fiú és egy lány lesz.

-          De jó! – lelkesedtünk mindannyian

-          Gondolkodjatok rajta, kérdezzétek meg otthon.

Miután vége volt az órának mindenki elindult haza, hogy megcsinálja az aktuális teendőit, én pedig Milánhoz mentem, hogy együtt töltsük a nap további részét sötétedésig.

Már várom, hogy kik lehetnek a cserediákok.