Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a hatodik részt, ami azt jelenti, hogy már eltelt egy hét a suliból. Remélem nektek is jól megy, így év elején, és azt is remélem, hogy tetszik a történet eddig! :) Jó olvasást hozzá! :)

6.: Péntek

Reggel szokásomhoz híven zombiként keltem fel. Ez annyit jelent nálam, hogy karikás szemekkel és kómás fejjel ébredtem. Mondjuk megszoktam az évek alatt.

-          Sziasztok! – értem le a konyhába, majd ettem egy keveset

-          Húgi, mikor érsz haza ma? – kérdezte kaja közben a bátyám

-          Öt órám lesz, olyan egy óra körül. Miért? – gyanús nekem ez a gyerek…

-          Csak, mert el akarok menni veled valahova! – mosolyodott el

’ Vajon mit akarhat? Miért nem mondja el? Miért titkolózik előttem? ’ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal indultam suliba, ahol őrültek háza fogadott. Komolyan, hogy lehetnek ennyire hangosak már korán reggel? Örök rejtély.

-          Üljetek le! Becsöngettek! Hahóh! – jött be az osztályfőnök, mivel vele volt az első óránk

-          Tanár bácsi!... – kezdett kiabálni Kristóf, de meggondolta magát és inkább leült

-          Na, ha mindenki befejezte a kiabálást, kezdjük az órát! Szóval a tanárok panaszkodtak rátok, főleg a fiukra. Miért ne lehet kibírni 45 percig viszonylag csendben? Gyerekek, nem az óvodában vagytok már! Nőjetek fel végre, a középiskolás szinthez.

-          De a tanárok nem tolerálják, hogy nyár van! – remélem, Márk rájön egyszer, hogy szeptember első hetében járunk

Gergő bá próbálta győzködni az osztályt, hogy ennek nem lesz jó vége, de hát persze, mi hajthatatlanok vagyunk. A lányokra eddig nem érkezett panasz, de azért mi sem vagyunk angyalok. Beszélgetünk mi órán, arról nem mi tehetünk, hogy nem hallják meg. 

-          Sziasztok! Jó napot tanár úr! – jött be a 12.a-s Jusztina és Lukács

-          Hy! Mit szeretnétek? – alapvetően azt mondják, hogy Gergő bá a legjobb fej a suliban

-          A szecskaavatót megbeszélni a szecskákkal! – ajaj nekünk

-          Remélem, nem készítitek ki őket annyira! –a hülyeségeink ellenére is szeret minket az ofő

Dehogy! – mondta Lukács, majd belekezdett - Szóval, úgy döntöttünk, mi végzősök, hogy a lányok focistának, a fiuk parasztoknak fognak öltözni. Mivel, szeptember közepén lesz a szecskaavató addig van időtök, de mindenkinek be kell öltöznie. Nem adunk tippeket, sőt semmilyen segítséget, nektek kell megoldanotok. Gergő bának átadom a CD-t amin rajta van a válogatás, hogy mire fogtok táncolni. Ki kellene találni egy minél ötletesebb táncot, mivel ezt is értékelni fogják. Lesznek feladatok, amiket végre kell hajtani, és a tánc. – fejezte be a mondandóját Lukács, majd átadta a szót Jusztinának

-          Milyen feladatok lesznek? – kérdezte az ofő, hogy fel tudjunk készülni

-          Nem mondjuk el, nem lenne fair a többi osztállyal szemben. Nem lesznek olyan durvák, vagy nem tudom milyenek, hasonló lesz a korábbi évekhez. – ez megnyugtató, főleg, hogy láttam, az ofő is rájuk hagyja

-          Ja és még annyi, hogy a tanár úrnak is be kell szállnia a táncba. – mi lesz még itt?

Miután elment a két végzős megbeszéltük, hogy tesin fogunk gyakorolni és csütörtök hetedik, péntek hatodik órában. Gergő bá tudja, hogy ez kegyetlenség, főleg a péntek, de azt mondta, kibírjuk a szecskaavatóig a dolgokat. Végül is nem annyira para a dolog, mivel így is fél kettő körül végzünk. Jobb, mintha kedden vagy szerdán nyolcadik órában lenne.

Szünetben arról folyt a csevej, hogy ki mennyire akar beöltözni. Végeredmény képpen többnyire elfogadtuk.

-          Lányok, extra rövid gatyában gyertek, és nagyon kivágott pólóban! – mondta Márk, miközben nevetett

-          Csak a te kedvedért azért is hosszúnadrágban és melegítő fölsőben jövök! – adta a választ Zsófi, mire Márk eléggé megrökönyödött

-          Ne már! Azért mi nem vagyunk olyanok! – szállt be Ákos is

-          De már! – szólt Ramóna a becsöngetés pillanatában

Kémián még nem csinálunk semmit, csak bemutatkozott Dezső Kamilla tanárnő, akinek elég furcsa szőke vagy fehér (?) haja volt.

Föcin csak tovább mentünk az anyagban, ahogy németen és angolon is. Igazából nem történt ma semmi érdekes az osztályfőnöki órán kívül.

Otthon elmeséltem anyuéknak a helyzetet, mire apu azonnal szervezkedésbe kezdett, mivel imádja a focit. Szerintem egy egyszerűbb lenne elkérni egy focista mezét. De mindegy.

Este korán mentem aludni, mert apu lefárasztott nagyon. Végre eltelt egy hét a suliból. Happy van.    

Rubik gimi

Sziasztok! Megjöttem az ötödik résszel, amiben már van egy kis érdekesség is. Egyébként mostantól már nem lesz ennyire részletes Debi naplója, nem fog ennyire részletezni mindent az iskolában, csak az első héten arra gondoltam, hogy bemutatom a tanárokat, az órák keretein belül, nem csak egy csapat ember zúdítok az olvasókra, legalább kirajzolódhat, hogy melyik milyen tanár típus. Na, de itt van a rész, ami jó olvasást kívánok! :)

5.: Csütörtök

Reggel a szokásosan indult, de a napot nem mondhatnám annak.

Gyors evés és sminkelés után már indulhattam is a suliba, ahova Dettivel mentem. Legjobb barátnők vagyunk, mindenhova együtt megyünk, ezért választottuk mindketten ezt az iskolát. Elvileg nem ide akartam jönni, de ahogy ebből a pár napból levettem nem bántam meg.

-          Sziasztok! – köszöntünk a német teremben a srácoknak, akik alufólia galacsinokkal dobálóztak

-          Debi, van valami a padodon! – kiabált Ákos, miközben megdobott

-          Oké, nem kell ledobni a fejemet! – nevetem, majd a padomhoz siettem, ahol egy boríték volt

„ Debi!

Igaz, csak pár napja ismerlek, vagyis láttalak, de beléd szerettem! Nem tudod, hogy ki vagyok, valószínűleg észre sem vettél még, vagy ha igen, akkor szerintem nem vagyok az eseted.

Nem akarom elárulni, hogy ki vagyok, majd rá fogsz jönni idővel!

Szeretettel: Titkos hódolód!”

Vajon ki írhatta? Pár napja látott először….. hmmm…fura.

Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy becsöngetek, csak arra lettem figyelmes, hogy a tanár becsapja az ajtót.

-          Nos, ma már elkezdjük a tanulást, mert év végén bajba leszünk! – mi van? Még csak év eleje van

-          De tanár úr! Tegnap nem fejeztük be a beszélgetést, amit elkezdtünk! -  Dávidon látszik, hogy nem akar tanulni, Milán meg szerintem nyitott szemmel alszik

-          Nem érdekel a kifogásotok! Elkezdjük!

-          Tiltakozunk! – csapott az asztalra Zalán

Ádám tanár úr, csak rávette a fiukat, hogy csináljunk valamit, még akkor is, ha az csak az ábécé és a hangtörvények voltak.

Angolon is folytattuk az anyagot, amit még tegnap kezdtünk el, de látta rajtunk a tanárnő, hogy használhatatlanok vagyunk. Én például a levél íróján gondolkodtam, valaki aludt, vagy telefonozott.

Szünetben lementünk Dettivel a büfébe ahonnan egy kakaós csigát és egy kólát hoztunk föl. Nem szoktam ilyet inni, de most muszáj volt, mert úgy éreztem, hogy begolyózok.

-          Debi, nem lehet, hogy Milán volt? Elhívott moziba, hazakísért….. – gondolkodott Zsófi, aki úgy, mint a többi lány, tud a levél tartalmáról

-          Tuti nem, ő később jött be a suliba, mint ahogy az a levél odakerülhetett, előtted pár perccel ért be

-          Senki nem látott semmit? Ez furcsa! – elmélkedtem magamban

-          Kinek ilyen az írása? – kérdezte Bella

-          Nem tudom, de szerintem nem az osztályból volt. – válaszoltam

Sajnos nem tudtunk tovább beszélgetni, mivel elkezdődött a dögunalmas magyar óra. Elkezdtünk beszélgetni az ókori eposzokról, de a tanárnő természetesen olyan szenvedéllyel adta elő, hogy a végén már teljesen máshol járt. Hát, ez így nagyon jó lesz, csak az a kár hogy ez érettségi tantárgy.

Bioszon Farkas Ilona tanárnővel ismerkedtünk, aki nagyon kedvesnek bizonyult, így elsőre. Nem kér lehetetlent, csak az alapvető dolgokat, kivéve attól, aki érettségizni akar belőle. Tudja nagyon jól, hogy nem, egy kötelező tárgy, de ha esetleg valakinek kell, akkor ne tizenkettedikben kapkodjanak négy év anyagával.

Nyelvtanon megint eltért Nóra tanárnő az anyagtól, túlságosan beleélte magát abba, hogy a fiatalok mennyi szlenget használnak, amitől nem lesz választékos a magyar nyelv. Anyám borogass, de komolyan! Ennek a nőnek valami pszichiátrián a helye, nem egy iskolában tanárként!

Hála a jó égnek törin legalább számomra érdekes dolgot vettünk, de még így sem tudtam nagyon koncentrálni az órára. Egész nap a levél íróján agyaltam. Sorba vettem a fiukat, de mindig oda jutottam, hogy egyik sem lehet.

Mikor hazaértem kajáltam, mikor anyu észrevette rajtam, hogy furcsa vagyok.

-          Mi a baj? Máskor mesélni szoktál, most meg szótlan vagy! – ült le elém anyu

-          Ezt nézd meg! – tettem le elé a levelet, mivel a zsebembe tettem

-          Ki írta? – nézett föl az olvasásból mosolyogva

-          Nem tudom, ezen gondolkodom már reggel óta.

Szerencsére apu csak később jött meg, így neki nem mondtam el a dolgot. Nem az, hogy nem szeretem aput, de neki csak azt mondom el, amit muszáj, ilyen tekintetben. Nem nagyon bírja, ha fiúk mászkálnak körülöttem. Szerinte mind csak kihasználna és átverne. Persze, ha megismeri, akkor általában rájön, hogy tévedett, de megesett, hogy igaza volt. Persze nem volt olyan sok pasim és nem is lesz, mert nem vagyok olyan lány, aki egy héten belül összeszed kettőt, de volt már barátom. Ha esetleg megismerem a levél íróját és lenne valami köztünk azt elmondanám apunak, és be is mutatnám a szüleimnek a srácot.

-          Húgi, nem láttad a telefon töltőmet?  - nyitott be a szobámba a bátyám

-          A konyha asztalra raktad reggel, azóta nem láttam. – válaszoltam, majd újra a laptopot néztem

-          Tényleg, még nem is beszélgetem veled. Milyen a suli? – ült le az ágyam szélére

-          Egész jó. Van pár fura osztálytársam, meg fura tanár, sőt a magyar tanárnő pszichiátriai eset, de fele tanári kart sikerült kiidegelni már most. Szerintem megőszülnek, mire mi elballagunk. – nevettem, mire ő csak a fejét csóválta

Amúgy sokan azt hiszik, hogy rossz ember a bátyám, pár balhéja miatt, pedig, ha valaki egy kicsit is ismeri, rájön, hogy klassz srác. Kicsit flúgos, de azért szeretem. Tudom, hogy sok olyan dolgot csinált, amire anyuék nem igazán büszkék, de attól még bátyám, és az is marad.

Még beszélgettem pár szót Rolanddal, majd elmentem aludni, mivel holnap péntek, és akkor még inkább zombi vagyok reggel, mint általában.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben még mindig nincs annyira nagyon jelentős cselekmény, de hát még csak az elején vagyunk a sztorinak. Hamarosan beindulnak az események, de addig is megéri olvasni, hiszen itt is vannak fontos momentumok. Jó olvasást hozzá! :)


   4.: Szerda

Hú, fárasztó egy nap volt a mai. Igaz, még csak ismerkedtünk a tanárokkal, de volt olyan is, ahol már tanultunk. Ha így folytatják, ki fogok nyúlni a végén. Hogy lehet ennyi mindent egy óra alatt?

Mikor beértem az osztályba hatalmas káosz fogadott. Összefirkált tábla, ordibálás, volt olyan is, aki épp a gépet próbálta megbuherálni.

-          Sit down please! – jött be Anita néni

-          Ne már! Nyár van! – kiabált Márk, aki a jó ég tudja miért a széken állt

-          Azonnal ülj le! Vége van a nyári szünetnek! Moderáld magad! – ajaj, ebből baj lesz

Az egész angol óra azzal ment el, hogy megbeszéltük, hogy miből fogunk szintfelmérőt írni. Hehe, csak nyolcévnyi anyagból, igazán nem sok.

-          Nem azt mondtam, hogy minden témakörről, hanem azt, hogy a nyelvtanból, szövegértésből, rendhagyókból! – jajj, már most kiakasztottuk

Szünetben az osztályban ment a hülyülés, persze úgy, hogy ne halljuk a csengőt. Szinte az órakezdés pillanatában bejött Léha Áron fizika tanár úr. HA mindent összegzünk nem lesz olyan borzalmas ez az év vele. Kedves, vicces, jó fej, de bocs tanár úr, így sem értem a fizikát. Elmondta, hogy mi vár ránk egész évben, sőt még azt is, hogy mennyi dolgot tervezett be. Ha jól sejtem nem lesz olyan nagy megerőltetés ez. Azt mondta, hogy aki fizikából szeretne érettségizni azzal természetesen komolyan fogja venni nagyon az anyagot, de velünk nem. Megpróbálja minél jobban elmagyarázni, de akkor se keseredjünk el, ha nem jön össze.

Ezután matek következett, ahol kaptunk három feladatlapot, hogy csináljunk meg annyi feladatot, amennyit bírunk, mert itt is lesz egy szintfelmérő.

-          De tanár úr! Nem értem! – óbégatott Kristóf, a dolgozat szó hallatára

-          Tedd el a telefonodat és kezdj neki a feladatnak, talán megérted! – mondta Dénes bácsi

-          Dolgozat??? Ne!!!! – eszmélt fel a bámulásból vagy a fényképezésből Ákos is

-          Gratulálok kedves 9.a, hogy eljut hozzátok az információ. Tegyétek el a telefonokat, zenelejátszókat, tableteket, Dávid, azt a valamit is tedd el és kezdjetek neki!

A fiuk meg vannak hülyülve.  Szerintem elég lesz még egy hét arra, hogy az őrületbe kergessék a tanárokat.

Irodalom órán is belekezdtünk a tananyagba, persze csak ismerkedtünk vele, meg felírtuk a kötelezőket.

-          Ki miket olvasott a nyáron? Mit ajánlotok a társaitoknak?

-          Facebookot! – üvöltötte Zalán, mire a tanárnő furán nézett

-          Úgy értem, valami értelmeset!

-          Tanárnő, most ne mondja, hogy nem értelmes a facebook!

Percekig vitáztak, de nem tudták meggyőzni egymást. Persze, hogy Zalán szerint a közösségi oldal az érdekes, és műveltető, a tanárnő meg valami irodalmi műre gondolt.

Föcin már belekezdtünk az új anyagba, ami halál unalmas volt. Térképeket nézegettünk, beszéltünk…. a szokásos.

Németen egymással beszélgettünk, mert a tanárnőnek valami dolga volt.

-          Debi, nem akarsz eljönni moziba? – jött oda hozzám Milán

-          De, persze! Mikor? – mosolyogtam rá

-          Szombaton, a Twilight-ot nézzük meg, legalább is eddig úgy van.

-          Nézzük? Kik lesznek még? – mintha többes számban beszélt volna

-          Ja, Dávid hívott, meg még elvileg egy lányt akar hívni. Szóval négyen.

-          Jó!

Mikor kicsöngettek Dávid félrehívta Dettit, és elhívta moziba, amit a barátnőm el is mesélt.

-          Detti, öhm… nincs kedved eljönni velünk moziba? Gondoltam elhívlak hátha…. – kérdezte Dávid a földet bámulva

-          Debivel és Milánnal megyünk? – mosolygott a barátnőm

-           Igen! De, megértem ha esetleg nem…

-          Menjünk! – mosolygott rá Detti a folyton szomorúnak tűnő Dávidra

Húha! Mozi a srácokkal, négyesben. Na jó, persze Detti is ott lesz, de nem értem, miért egy fullra romantikus filmet nézünk meg. Végül is, már régóta nem voltam moziban, meg a Twilight-ot nem láttam végig.

Ezután már hamar elment a biosz, mivel ott csak ismerkedtünk Farkas Ilona tanárnővel. Ő is elmondta, hogy mit követel meg, miket fogunk csinálni, mi alapján lesz az értékelés. Hát, mit ne mondjak, szigorúnak tűnik.

Suli után egyből hazamentem, mivel ma már rendes tanítás volt, bár még nem volt mit tanulni, ezért csak gyors bepakoltam a táskát.

-          Anya! Szombaton elmegyek moziba, ha nem gond! - értesítettem erről, így szerdán

-          Kivel? Mit néztek? – szólalt meg apu is

-          Dettivel, Milánnal, Dáviddal, és a Twilight-ot nézzük. – válaszoltam mindenre

-          Az mi? – tette le az újságot apa, mivel erről ő még nem halott

-          Egy szerelmes vámpír, egy szerelmes vérfarkas, és kettőjük közt egy lány. – apa nem szereti, ha „csúnya” filmeket nézek

Mikor végre megértette, hogy nincs benne semmi olyan dolog, megengedte, hogy elmenjek. Bár tök mindegy lett volna, hiszen anyu úgy is meggyőzte volna. Felmentem facebookra, ahol beszélgettem pár szót Milánnal, és Dettivel. Tízkor mentem aludni, fáradt voltam, de nagyon.