Rubik gimi

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész és talán sokan azt hittétek, hogy nem fogom folytatni, de az az igazság, hogy nem fogom abbahagyni, amíg van rá igény. És a statisztika nekem azt mutatja, hogy sokan kíváncsiak vagytok még a blogomra, ezért végre összeszedtem magam és elhoztam az 51. részt is. Sajnálom, hogy ennyi időt kihagytam, de egyszerűen se ihletem, se energiám végképp időm nem volt és ahogy már sokszor írtam, egy összekapkodott részt nem szeretnék elétek tárni. Az elmúlt hetekben egy kicsit besokalltam és a nap végére nem volt kedvem semmihez csak ahhoz, hogy lefeküdjek aludni. Talán páran átéltétek azt a helyzetet, főleg végzős gimisek és főiskolások, hogy milyen az, amikor az ember reggel nyolctól este hatig- hétig tanul és még akkor sem érzi 100%-nak a tudását. Most sajnos én is így voltam ezzel és ezért tűntem el. 
Még egyszer, nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, de úgy érzem ez a kis szünet kellett, ahhoz, hogy ne laposodjon el a történet. 
A kis monológom után pedig jöjjön a várva-várt 51.rész! :)

51.: Félév

A tizenegyedik félév is elérkezett hozzánk, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb időnk van mindenre.

Amikor reggel felkeltem Milán ott volt mellettem, ami megnyugtatott a rossz álmok után. Egész éjszaka rosszul aludtam pedig a Dórás ügy már lezárult.  Dórát közmunkára ítélték, illetve egy jó ideig nem mehet Milán közelébe, de az enyémbe se. Mondjuk az utóbbit anyuék kérvényezték, hiszen attól, hogy most „elfoglalt” lett, nem akadályozta volna meg abban, hogy ártson nekünk. Mégis rossz álmaim vannak miatta.

-        Megint rosszul aludtál? – kérdezte álmosan Milán

-       Igen, de nincs semmi gond.  Készülődjünk, mert Álmossal lesz az első óránk és ki fog akadni.  – keltem ki az ágyból 

-       Már korán reggel kezded? – nézett kölyökkutyaszemekkel arra utalva, hogy nincs kedve a sulihoz

-    Milán, megígérted, hogy az az egyetlen alakalom volt, amikor nem mentünk iskolába. Én sem szeretem, főleg Álmos hülyeségeit, de muszáj elmennünk. Erdősi szerintem így is elég pipa már Dóra miatt.

-       Jó, tudom, csak legszívesebben veled maradnék egész nap.

Miután sikerült kiimádkozni az ágyból és egy normális szerelést ráerőltetni megreggeliztünk, majd elindultunk a suliba, ahol a többiek már ott voltak.

-        Sziasztok! Elvileg nem lesz Álmos egész nap, mert valami dolga akadt, de sajnos meg lesz tartva a magyar.  – köszöntött minket Rami

-         Ki lesz velünk? –kérdeztem, de mélyen sejtettem a választ

-        Elvileg Erdősi. – sóhajtott lemondóan Zsófi

-     Mondtam, hogy nem kell bejönnünk ma sem. Most miért lett volna baj, ha otthon maradunk? - kérdezte Milán egy kis felháborodottsággal

-       Ezt már megbeszéltük és nem vagyok hajlandó vitát nyitni róla. – lehet, hogy kicsit keményebben szóltam oda, mint szerettem volna, de legalább így megérti

-       Uhh, valami gáz van köztetek?  - pislogott Bella, a hangszínem miatt

-   Nem, nincs semmi, csak mostanában sok dolog összejött. Pár napja mindketten feszültebbek vagyunk a kelleténél.  – mondta Milán helyettem, én pedig nagy hálás voltam, hogy nem haragszik rám

-       Tudunk segíteni? – érdeklődött kedvesen Zalán, miközben eltette a telefonját

-    Köszi, de nem kell, majd megoldjuk ezt is valahogy. – válaszoltam a tőlem telhető legszebb mosollyal

-       Rendben, de ha bármi kell, csak szóljatok! – szólt hozzá Márk is

Annyira jó látni, hogy az osztálytársaink, barátaink mellettünk állnak még akkor is, ha nem tudják, hogy miről van szó. Tudnak valamennyit Dóráról és erről az egész abszurd helyzetről, de ők nem mentek keresztül rajta. Viszont megértik, hogy miért vagyunk most egy kicsit idegesebbek, ami már nekünk nagy segítség. Persze először mind azt hitték, hogy csak túlreagáljuk a helyzetet, de később rájöttek, hogy nem, főleg, hogy Erdősi is foglalkozott az üggyel.

-        Srácok, be kéne menünk, mert két perc és csengetnek. Erdősinél meg nem jó késni. – szólalt meg Dávid megtörve a csendet

-       Tényleg a boszival leszünk! – eszmélt rá Kristóf

Miután bementünk az épületbe és az osztályba, mindenki leült a helyére, mert korán reggel senki nem akarta kiborítani az igazgatóhelyettes-asszonyt, aki – hát valljuk be- nem a legkedvesebb nő a világon, sőt.

-          Jó reggelt mindenkinek! Üljetek a helyetekre és kezdjük az órát! – jött be Erdősi a terembe

-     Jó reggelt! Muszáj tanulni? – ezt a merész kérdést Ákos tette fel, akinek nincs vesztenivalója, hiszen, ha kirúgják focizni fog, legalább is állítása szerint

-     Ákos, nagyon vicces vagy! Attól, hogy nincs itt a szaktanár nem rátok tartozó ok miatt, még le lehet adni a tananyagot és le is fogom. Füzetet elő! – üvöltötte az utolsó mondatot olyan hangerővel, hogy azt hittem a dobhártyám kiszakad

Mondjuk viszonylag hamar elment az óra, tekintve, hogy 40 percig csak diktált Erdősi.  Szünetben váltottunk egy-két szót és azt találgattuk, hogy mi van Álmossal. Soha nem szokott hiányozni vagy akár elkésni, most viszont nem jött be és egyes rémhírek szerint egész héten nem lesz.  Komolyan, már egy óra után visszasírom a nyelvtan huszár – irodalommániás tanárt. Erdősivel nem lehet kibírni 45 percnél tovább, kivéve, ha nem a suliról van szó, ahogy legutóbb, amikor Milánnal bent jártunk nála a Titkok Kamrájába, akarom mondani az irodájában.

A második óra egy angol volt Fogl tanárnővel, ami nekem most kínszenvedés volt, ahogy az egész osztálynak, mivel összevont óra volt a B-sekkel, mert nem volt Fox tanár úr sem.  Természetesen a B-s lányok megint kiszemelték magunknak Milánt és Krisszt, akik szépen szólva és cenzúrázva tettek arra, amit mondott a három kis…

-          Nem fognátok be a szátokat?  - fakadt ki óra közepén Rami, aki köztudottan nem bírja őket

-          Neked mi bajod? Nem is hozzád beszélünk! – nyávogta Anita, miközben a rágóját csattogtatta

-    A baj, az ott kezdődik, hogy órán vagytok és nem szünetben! Elhiszem, hogy a fiuk jobban érdekelnek titeket, de éppen a függő beszédről tanulunk, ha nem vettétek volna észre. Legyetek szívesek és fejezzétek be a beszélgetést vagy egy egyes, igazolatlan óra és egy-egy szaktanári kíséretében vonuljatok ki a teremből. Köszönöm! -  zárta rövidre a témát a tanárnő

-        Chh…. – fújtatott Iza, akinek kb. annyi esze van, mint egy marék lepkének

Ezután tesi óránk volt, ahol inkább az osztályfőnöki teendőkkel foglalkoztunk, mert kicsit el vagyunk maradva és egy csomó dolog volt, amiről tudnunk kellett.

Amikor végre kicsöngettek bioszról megváltás volt kijönni a suliból. Alapvetően szeretek ide járni, csak hát azért nem minden álmom bent lenni egész nap.

-          Nem jöttök el moziba?  - kérdezte Tomi miközben kiléptünk a suli kapuján

-          Szívesen mennék, de tanulnom kell. – mondta Milán, amit először nem hittem el

-          Hogy mit szeretnél csinálni? – kérdeztem vissza

-          Moziba menni. De e helyett inkább leülök veled tanulni, mert nem akarok megbukni. – olyan ártatlanul nézett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga  

Amikor hazaértünk felmentünk a szobámba és egész délután csak magoltunk és magoltunk. Ha holnap is Erdősi lesz magyaron, tuti íratni fog a mai anyagból, ami nem lesz kellemes.

Éljenek azok a jó kis magyar órák!