Happy Birthday!

Sziasztok! Tudom, hogy nemrég volt rész, viszont a blog harmadik születésnapja is a napokban volt, így gondoltam illik írni egy kisebb összefoglalót ez alkalomból. (07. 14) 

Tudom, hogy nem mindig voltam túl aktív, sőt ami azt illeti konkrétan mostanában elhanyagoltam a blogot, amit az előző egyéb bejegyzésben ki is fejtettem, de ahogy ígértem megpróbálok minden héten bejegyzést hozni és lezárni a történetet még októberig. 

Most viszont nem a mentegetőzésért hoztam létre ezt a posztot, hanem mert a blog szülinapját ünnepeljük. Szóval ennek örömére itt egy kis statisztika, amit minden évben megejtek.

Blog nyitása: 2013. 07. 14

Három év alatt összesen 5.600 megtekintés volt, ami azt jelenti, hogy egy hónapban átlagosan 155,5 kattintást kapott a blog, amit nagyon szépen köszönök.

Az oldalon 4 rendszeres olvasó van, ami úgy gondolom, hogy valójában több, legalább is a visszajelzések alapján. Ezt is nagyon szépen köszönöm. 

Bejegyzések közül ez a 84., amiből 68 a két már megjelent történethez kapcsolódik és 16 egyéb bejegyzés történt.

Legforgalmasabb hónap: 2015. márciusa volt, 767 megtekintéssel. 

Végül, de nem utolsó sorban szeretném mindenkinek megköszönni, a kitartást és a kattintásokat, amik azt jelzik számomra, hogy érdemes folytatnom és ennyi időt beleölni a munkáimba. Remélem még sok évet fog megélni ez a blog és még sok történettel tudok nektek egy kis vidámságot csempészni a napjaitokba.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :)

49.: Apu

-      Milán, akkor beszéljünk a szüleimmel! Roland és apu is látták Dórát, ők segíthetnek nekünk. –kérleltem Milánt úton az iskolából

-     Debi, ez veszélyes és nem tartozik rájuk! Mi van, ha legközelebb tényleg a közeledbe megy? Hogy fogod magad megvédeni? – Milán szeme most komoly volt, a megszokott huncut helyett

-     Ezért mondom, hogy beszéljünk a szüleimmel és talán Erdősivel is, hiszen tudod jól, hogy a Rubikba senki nem juthat be, ha nem oda jár. Másik része pedig, hogy szerinted az a nő beengedne valakit ilyen kinézettel az intézménybe? Gondolkozz már el egy kicsit és ne csak a saját érdekeidet nézd! – most már szinte veszekedtünk, de nem érdekelt, mert itt már nem csak az elmeháborodott ex-barátnőről volt szó, hanem a testi épségünkről is

A vitát még a házunkig sem tudtuk megoldani, így elég feszülten mentünk be a szobámba, ami anyunak is feltűnt, ezért utánunk jött. Persze nem mondtuk el neki a teljes igazságot, Milán óhaja szerint, de engem már nem sok választott el attól, hogy kitálaljak anyu előtt mindent. Szerintem joga van tudni erről, másrészt pedig segíthet nekünk. Jól tudom, hogy Mil mitől fél, mert elmesélte az egész kapcsolatát Dórával, beleértve azokat a balhékat is, amikbe a lány rángatta bele. Tisztában vagyok azzal, hogy a rendőrség valószínűleg elővenné Milánt, de ezt meg kellene kockáztatni szerintem már csak a fenyegetése miatt is.

-        Milán, szerintem mondjuk el anyuéknak, csak segíthet rajtunk. – mondtam az ágyamon hasalva

-      Persze, hogy apád páros lábbal dobjon ki a lakásból, és hogy soha többet ne beszélhessek veled a sulin kívül. Debi, én elhiszem, hogy félsz, mert hidd el én is, de apád nem díjazná a múltamat és nem szeretnélek elveszíteni. Vannak kapcsolataim, Dórát lerendezem én és ebből nem nyitok vitát!

Ezután a leckére koncentrált, de szerintem azt sem tudta, hogy milyen füzet van előtte. Amúgy sem vall Milánra, hogy tanulna, – amiért lesz is egy elbeszélgetésünk – de most végképp nem koncentrált. Valahol elveszett a gondolatai és Dóra között félúton. Igazából azért is akarok beszélni erről a szüleimmel, mert attól félek, hogy Dóra annyira befúrja magát az agyunkba, hogy a végén miatta fogunk szakítani. Úgy értem a gond akkorára fog hatalmasodni, hogy nem fogunk elbírni vele ketten és ez meg fogja mérgezni a kapcsolatunkat előbb vagy utóbb. Nem mintha párkapcsolati szakértő lennék, de azért olvastam már ezt-, azt az ilyesmiről és hát jobb félni, mint megijedni.

-          Jó, mondjuk el a szüleidnek és Erdősinek is. De előre mondom, hogy ebből baj lesz, nem is kicsi. – fordult felém Milán, aki ezek szerint egész eddig elmélkedett

-          Rendben, de csak akkor, ha ezt te is akarod. Nem szeretném rád erőszakolni a dolgokat.

Ezután összepakoltunk holnapra, mert szerintem ez egy kimerítő beszélgetés lesz, ami után nem lesz erőm táskát rámolni.

-          Apu, beszélnünk kell sürgősen! – közöltem, mikor leértünk a konyhába, ahol apu matatott a kajával

-          Nem én voltam!

-    Tessék? Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de ez fontos! Emlékszel a lányra, akit Roland és Milán elküldött nemrégiben? – muszáj a tárgyra térni, mert ennek a beszélgetésnek soha nem lesz vége

-          Igen, emlékszem, miért?

Miután a kezébe nyomtam a levelet és elolvasta elég döbbent arcot vágott, úgyhogy Milán belekezdett a mesébe, ami nem igazán tetszett apunak, de hát ez van. Láttam rajta, hogy le van sújtva a ténytől, hogy Milán nem mindig állt a jó oldalon, de csak a barátnője miatt. Azt is elmondta Smile, hogy nem tudott a felbukkanásáról egészen addig, amíg fel nem hívta. Persze apu először nagyon pipa volt a dolog miatt, de ahogy láttam nem Milánra haragudott, hanem inkább Dórára.

-      Miért csak most szóltatok erről? Ha nem is a rendőrségre mentek vele, de legalább nekünk szólhattatok volna. Debi, így hogy engedjelek el valahova? Az az őrült nő kint mászkál valahol és valószínűleg téged figyel. Az is lehet, hogy most is itt van.

-    Mert azt hittem, hogy le tudom állítani. Nem gondoltam, hogy idáig el fog menni, ráadásul a Rubikba is bejutott, ahova Erdősi senkit nem enged be, ha nem az iskola diákja. Nézd, tudom, hogy elcsesztem, de ahogy Debinek is mondtam nem fogom hagyni, hogy baja essen. Holnap pedig szólni fogunk Erdősinek is erről a dologról, mert ez már nem játék.

Meglepő módon apu nem akartam kirakni Milánt és nem is akarta kiütni. Fura módon nagyon sokat változott az elmúlt időkben pozitív irányba. Most már nem bánja, hogy Milánnal vagyok és azt sem, hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya.

A beszélgetés után elmentünk zuhanyozni és mivel Smile nálam aludt közel éjfélig TV-t néztünk, majd elmentünk aludni, mivel nagy nap várt ránk.  Erdősivel kellett szembenéznünk.

Reggel, mikor elindultunk a suliba még egyszer átbeszéltük a részleteket, mert a boszorka khmm… igazgatóhelyettes asszony mindenre ki fog térni. Csodával határos módon sikerült beérnünk a suliba minden balhé nélkül, csak a többiek néztek ránk furán, amikor nem mentünk oda hozzájuk, hanem egyyenesen befelé vettük az irányt.

-     Jó reggelt, igazgatóhelyettes asszony!  - köszöntünk Milánnal szinte egyszerre, amivel kicsit kitűntünk a tömegből

-  Jó reggelt! Mit szeretnétek? – kérdezte egyből, mivel nem mentünk az osztályunk felé, hanem hozzá indultunk

-    Beszélnünk kell önnel egy nagyon fontos dologról, ami nem várhat soká! – úgy látszik Smilenak elment a bátorsága, mert nekem kellett beszélnem

Mivel látta rajtunk, hogy tényleg nem viccelünk intett, hogy kövessük őt az irodájába, ami igen tekintélyes méretű. Bent egy tölgyfa asztal állt, ami előtt egy kényelmes bőrfotel terebélyesedett, a falon pedig a Rubik zászlaja volt kifeszítve. 

-          Nos, hadd halljam, mi a gond! – mutatott a két székre, utalva, hogy üljünk le – Úgy látom, hogy nem szórakozni jöttetek!

-    Tegnap ez a levél volt a szekrényemben, amit egy nem Rubikos lány írt és helyezett el itt. – mondtam miközben átadtam a levelet, amire persze felszaladt a szemöldöke, mondván, hogy ennyi?

-     Honnan tudjátok, hogy ki volt az? Rendőrség vagy a szülők tudnak róla? – miután elolvasta a fenyegetést komolyabb lett

-    A volt barátnőm csinálja, akit már innen is elküldtem egyszer. Fogalmam sincs, hogy hogyan jött be és arról se, hogy mi a célja ezzel. Nézze neki már volt dolga a rendőrséggel, amibe belerángatott engem is, és senki nem tudja, hogy mire képes. Még én sem.

-          MICSODA?! – szinte dörrent a hangja a hatalmas irodában