Sziasztok! Hatalmas késéssel ugyan, de itt van a következő rész, amihez jó olvasást kívánok! :)
42.: Új
Délután kiderült, hogy apu
megtudta, hogy Milán nálam aludt, ráadásul nem is egyszer. Így hát amint
meghallották, hogy megérkeztem engem is belevontak a veszekedésbe, ami
konkrétan az egész családot érintette, mondjuk csak apu ellenezte nagyon a
dolgot.
-
Az a nagy szerencséje ennek a gyereknek, hogy
nem jött be! Az biztos, hogy nem tette volna zsebre, amit kapott volna most.
Még is mit képzel magáról ez a kis…!?
- Apu, egyszer, csak egyszer nem bírnál normálisan
beszélni róla? Milán a barátom akár tetszik akár nem; ezt a kört már évek óta
lefutottuk, csak te tartasz még mindig itt!
- Itt aludt, veled egy szobában! Mit gondoltál,
majd repdesni fogok az örömtől?
- Legalább lehetnél egy kicsit toleránsabb! 17
éves leszek hamarosan, de te még mindig irányítani akarsz, ahogy mindenkit!
-
Csak féltelek egy olyan dologtól, amire nem vagy
felkészülve. – ekkor már visszavett a
hangerejéből, de éreztem a köztünk lévő feszültséget
- Neked mindig csak ezen jár az eszed! Szerinted
semmi mást nem csinálhatunk kettesben csak is kizárólag azt. – mondtam dühösen,
majd elmentem a szobámba, ahol ledőltem az ágyamra és álomba sírtam magam
Komolyan nem értem, miért fáj
neki annyira, ha boldog vagyok? Mondjuk mindenkivel ezt csinálta, aki egy
kicsit is közelebb került hozzám, mint ahogy apu azt gondolta először. Milánnál
viszont már akkor elkezdte, amikor legelőször hazakísért még anno 9. elején.
Reggel kisírt karikás szemekkel
ébredtem fel, ami nagyon nem jó. Miután felöltöztem és megpróbáltam eltűntetni
a kis szörnyeket a szemem alól lementem a konyhába, ahol már ki volt készítve a
tízóraim. Gyorsan elvettem, majd kimentem a kapuba, ahol Milán várt rám, ahogy
szokott, de most furább volt.
-
Baj van? – kérdeztem tőle kicsit ijedten
-
Nem, nincs semmi. – láttam rajta, hogy hazudik
-
Milán….
-
Apud tegnap felhívta az enyémet és hát nem volt
valami szívmelengető érzés, amiket mondott rólam. Tudom, hogy nem a te hibád
akkor is szarul esett. – nem is nézett rám, miközben mondta
-
Milán, tegnap eléggé összevesztem emiatt apuval,
szal’ lehet, hogy ezért hívta fel a szüleidet. De szerintem nem fog tudni
közénk állni, akárhogy is szeretné, igaz?
-
Persze, hogy nem!
Miután ezt sikerült megvitatnunk
gyorsítottunk a lépteinken, mert kicsit késésben voltunk. Habár idén végre nem
Álmos tanárnővel kezdünk, hanem Farkassal. Ő nem szól érte, ha kicsit késünk,
de sose lehet tudni, hogy mikor toppan be Erdősi, nála meg köztudottan nem jó,
ha csöngetés előtt egy perccel nem vagyunk az osztályba.
Mikor megérkeztünk a suli elé a
többiek már kint álltak, ahogy az elmúlt két évben már megszoktuk.
-
Már csak két évig állhatunk itt! – mondta
drámaian Zalán – Pedig oly’ sok szép emlék köt ide, s mennyi eltöltött idő!
-
Két év!
-
Zsófi, most muszáj volt elrontanod a pillanatot?
-
Bocs, de akkor is!
Mondjuk, két év alatt már
megszoktuk Zalán hülye beszólásait, meg úgy általában a fiukét, de ma felettébb
drámai hangulatban voltak. Bár szerintem ez betudható annak, hogy elkezdődött a
suli.
-
Gyerekek, induljunk, mert elkésünk! – szólt
közbe a hordozható időmérőnk, Dávid
-
Akkor kezdjünk bele!
Persze senki nem ment olyan
gyorsan azért, de még így is beértünk csöngetés előtt két perccel. Igazából
semmit nem szedtünk elő, mert nem úgy is csak az idei év megpróbáltatásairól
fogunk beszélgetni. Ez már megszokott itt, a Rubikban.
-
Sziasztok! Üljetek le! Erdősi igazgatóhelyettes
asszony hamarosan be fog jönni hozzátok! – na persze erre mindenki elhallgatott
-
Nem mi voltunk! – ezt Márk komolyan gondolta
-
Fogalmam sincs, miről van szó, de lehet, hogy
nem is akarom. – pislogott Farkas Márkra
-
Akkor jó!
A tanárnő utasítására előszedtük
a füzeteinket, hogy legalább úgy látszon az igazgatóhelyettes- asszony előtt,
hogy tanulunk. Csak egy pár percet
kellett várnunk és meg is érkezett a boszorkány – akarom mondani Erdősi Klára
és mögötte egy lány.
-
Jó reggel kívánok! Szeretném bemutatni nektek
Kiss Alexát, aki a mai naptól az osztálytársatok lesz.
-
Csókolom, szia! – kiabáltak a fiuk, ezzel
bemutatkozva Alexa előtt
-
Sziasztok!
Ezután persze a biosz elment
Alexával, mert hát mindenkit érdekelt az új osztálytársunk kiléte. Mondjuk az
egész nap elment azzal, hogy a tanárok megismerkedjenek vele, így mi kicsit el
lettünk hanyagolva, amit nem nagyon bánunk. Egyébként Alexa nagyon kedves és
nyílt lány, ami miatt nagyon könnyen be fog illeszkedni az osztályunkba, sőt
még az is kiderült róla, hogy nagyon - nagyon hasonlít ránk, szóval a lányok
már be is fogadták, ahogy fiuk- bár ők melyik lányt nem?
